2017. augusztus 3., csütörtök

154 éve született Gárdonyi Géza

Százötvennégy éve, 1863. augusztus 3-án született Agárdon Ziegler Géza néven Gárdonyi Géza író, az Egri csillagok szerzője.


Gárdonyi Géza, kultúra, irodalom, évforduló

Különcködő, nyugtalan apja miatt, aki egykor Kossuth fegyverkészítője volt, a család állandóan vándorolni kényszerült az országban.

Gézát papnak szánták, ezért a sárospataki református gimnáziumba íratták, majd az egri tanítóképzőbe járt, ahol 1882-ben segédtanítói oklevelet szerzett, ezután Devecserben, Karádon, Sárváron, Sályban tanított.

Már diákkorában verselt, tanítóként prózát is írt, az 1880-as években Győrött és Szegeden volt újságíró, nevét — mivel Gárdonyban anyakönyvezték — ekkor magyarosította Gárdonyira.

1891-ben került a fővárosba, ahol Bródy Sándorral és Ambrus Zoltánnal együtt alapították és szerkesztették a Jövendő című lapot, a Nyugat megjelenéséig a kor leghaladóbb és legszínvonalasabb magyar irodalmi folyóiratát. Gárdonyi közben munkatársa volt a Magyar Hírlapnak, 1896-tól pedig a Budapesti Hírlapnak is.

Neve Göre Gábor leveleivel vált ismertté, barátai és írótársai ezért szólították őt élete végéig Görének.


A paraszti életről szóló rövid, egyedi nyelvi humorú történeteket szerzőjük később szégyellte, sőt megtagadta, noha az ellenállhatatlanul mulatságos írások paródiaként és szatíraként egyaránt kiválóak.

Első irodalmi sikerét 1894-ben „A lámpás” című kötetével, a nyomorúságos néptanítói sors zsánerképével aratta, népszerűségét növelte az 1898-ban napvilágot látott „Az én falum” című novellafüzér.

Az író 1897-ben hirtelen elhatározásból Egerbe költözött, és a teljes elzárkózásra rendezkedett be.


A rejtőzködést magánéleti dráma is indokolta: 1885-ben kötött, eleve boldogtalan házassága felbomlott, szívbetegség is gyötörte. Az elvonulás változást hozott írói munkásságában: alapos történelmi tanulmányok és kutatómunka után nagyregények írásába kezdett.

A Pesti Hírlap 1899 karácsonyán kezdte közölni leghíresebb történelmi tárgyú regényét, az Egri csillagokat, amely 1901-ben könyv alakban is megjelent.

A mű megírásához a magyar történelemnek egy különösen hősi pillanata, a török elleni várvédő harcok időszaka, a város szeretete és a házából is látható vár képe adott ihletet. Az Egri csillagok mindmáig az egyik legolvasottabb magyar regény, amelyből Várkonyi Zoltán készített látványos filmet Szász Endre díszletterveivel és parádés szereposztással. A regényt számos idegen nyelvre lefordították már az angoltól az eszperantón át a kínaiig, 2013-ban törökül is megjelent.

Gárdonyi későbbi regényeinek témája az örök szerelem (A láthatatlan ember, Isten rabjai), a viaskodás a női nemmel (Az a hatalmas harmadik, Hosszúhajú veszedelem, Szunyoghy miatyánkja), de megjelenik bennük az idill is (Dávidkáné, Ida regénye). Bor című színműve a Nemzeti Színházban aratott hatalmas sikert 1901-ben. Halála után került elő „Földre néző szem” című kötete, amelyet fiainak írt az általa kidolgozott titkosírással.

Az író kiváló sakkjátékos is volt, 1887-ben nemzetközi versenyt nyert, és szerkesztette a Magyar Sakklap című újságot.

Csak a teste


Gárdonyi Géza egyike volt a 20. század elejének túlérzékeny, „kivonuló” alkotóinak.


Magát „kövek alatt nőtt fűnek” mondta, világnézetében keveredett a misztikus vallásosság az ateizmussal, a racionalizmus az irracionalizmussal. Élete tele volt irányváltásokkal, mégis gazdag líraisággal ábrázolt korokat, helyzeteket, embereket.

„Az egri remete” 1922. október 30-án halt meg, Egerben temették el. Egykori lakóháza ma emlékmúzeum. Az egri vár délkeleti füles-bástyáján 1991-ben avatták fel Gárdonyi új síremlékét, amelynek felirata változatlan: „Csak a teste”.

Kövessen bennünket a Facebookon!
Ha tetszik az oldal, csatlakozzon közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott talál meg; színes, extra tartalommal várjuk Önöket: hasznos tudnivalók, fotók, videók, góbéságok, rövid- és gyorshírek.
Forrás: MTVA