2017. február 8., szerda

Lucian Boia: Menekülés a börtönből — A Dragnea-módszer

Azt beszélik róla, diktátori hajlamai vannak. Egyesek Ceaușescuhoz hasonlítják, másoknak — a bajusz miatt — egy másik diktátor jut eszükbe róla. Liviu Dragnea ambíciói ezeknél sokkal szerényebbek.


Lucian Boia, Liviu Dragnea, Románia, igazságszolgáltatás, közkegyelem, btk.-módosítás, Klaus Iohannis
Fotó: Vadim Ghirda/AP/MTI
A pasas nincs elájulva a börtönbe jutás perspektívájától, annyi szent!

Ebből fakad az országprojektje is, ami a jelek szerint se több, se kevesebb, mint a börtönbüntetés bármi áron történő elkerülése, ami úgy valósítható meg, hogy előbb rátelepszik az országra, majd gúzsba köti az igazságszolgáltatást.

Kőkemény munkával jutott el idáig: sorra eltávolította riválisait a Szociáldemokrata Pártból, amit diktatórikus módszerekkel vezet. Visszautasíthatatlan ajánlattal jött a választók elé, amivel sikerült megnyerni a választásokat. Azt ígérte, lubickolni fogunk a pénzben, amiből annyi lesz nekünk, hogy el sem tudjuk majd költeni. De honnan ez a sok lé? Hát az állami költségvetésből, honnan máshonnan?!, nem is a saját zsebéből. És ha a költségvetés ezt nem bírja el, hát Istenem! Nagyvonalú ajánlatáért nem is kért nagy dolgot cserébe: csupán néhány pillanatra óhajtott édes kettesben maradni az igazságszolgáltatással, hogy kicsit ráncba szedhesse.

És ha már a választási győzelemből, nyilvánvaló — bűnügyi — okokból miniszterelnökként nem vehette ki a részét, legalább játszhatott kicsit a kormányalakítási műszerfal gombjaival. Tette ezt olyképpen, hogy a kabinetben csak és kizárólag az ő bizalmasai kaptak helyet. Már régóta téma a honi politikai közbeszédben, persze anélkül, hogy a beszédet tettek is követnék, a politika megújulása. Nos, aki ezt akarta, most megkapta: a Grindeanu-kormány egyik minisztere ismeretlenebb mint a másik. Vajon Dragnea a teleormani birtokáról hozta őket?

Grindeanuról mit is mondhatnék? Tetszik nekem, főleg, ahogy az anyanyelvét töri. Fején találta a szöget, amikor magát, „én, a miniszterelnök”-nek nevezte, holott elég lett volna a miniszterelnök is, de mit tegyen az ember, ha ő igazából csak egy helyettes a poszton.

Fölösleges most leírni az egész történetet, mindannyian tudjuk, mi történt a hírhedt 13-as rendelet kibocsájtása után. Vajon az iktatóban tényleg a tizenhármas következett, vagy direkt adták, tudván, hogy balszerencsés szám? Csak azt nem értem, miért kínlódtak annyit a rendelet szövegével, mikor elég lett volna annyi írni: „A jelen rendelet eltörli az összes múlt- jelen- és jövőbeli vádakat, az összes múlt- jelen- és jövőbeli ítéleteket, amit Liviu Dragnea ellen emeltek és hoztak, illetve emelni és hozni fognak.” Persze, nem ártott volna ezt még megspékelni egy paragrafussal, miszerint az Alkotmánybíróságnak tilos óvást emelni a rendelet ellen.

Hirdetés ________________________________________________

mágneses fakockák, magnetic wooden blocks, brikk, mágneses építőkockák
 ____________________________________ mágneses építőkockák

Nagyon jó benyomást tett rám a belügyminiszter asszony is. Főként akkor, amikor élő egyenesben felolvasta a „bujtogatók” névsorát. Micsoda remek ötlet! Nem ártana tudatni Brüsszellel is. Alkalmat adott, hogy visszatérjek kicsit tinédzser éveimbe, Gheorghe Gheorghiu-Dej idejébe, vagy a '90-es évekbe, az Iliescu-rezsimbe. Hölgyem, merem remélni, hogy egyik-másikukat hűvösre is vágták. Egyet kérdeznék: nyitott még a lista? Feliratkoznánk még páran.

Természetesen meg kellett szólalnia Ion Iliescunak is. A volt elnök bujtogatónak nevezte Klaus Iohannist, amiért az alkotmányos hatáskörét túllépve megjelent a tiltakozók között és veszélybe sodorta a társadalmi egyensúlyt és békét. Vajon miért járt el így az elnök, mikor végig ott lebegett előtte a pártoktól való elnöki távolságtartás Ion Iliescu által megtestesített ragyogó példája? Arra azért emlékszünk, mert a memóriánk nem olyan rövidtávú, mint ahogy egyesek szeretnék, hogy Iliescu úr, milyen erőfeszítéseket tett azért, hogy megakadályozza a bányászok bukaresti kiszállását. Áldott szerencse, valahogy hazatérésre bírta őket, különben még mindig Bukarest utcáin bóklásznának. S alkalomadtán jól elagyabugyálnák a politikai ellenfeleket, kimondottan az saját érdekükben persze, hogy egy kis észt verjenek a fejükbe.

Nos, rossz hírem van Iliescu és Dragnea urak számára: egyre nagyobb azok száma, akiket azóta sem sikerült jobb belátásra bírni.

Kövessen bennünket a Facebookon!
Ha tetszik az oldal, csatlakozzon közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott talál meg; színes, extra tartalommal várjuk Önöket: hasznos tudnivalók, fotók, videók, góbéságok, rövid- és gyorshírek.
Forrás: Contributors | Fordítás és adaptáció: Kerekes Gyula