2016. október 6., csütörtök

Az Aradi Vértanúkra emlékezik a magyarság

Az 1848-1849-es szabadságharc leverését kegyetlen Habsburg megtorlás követte. A világosi fegyverletétel után az oroszok átadták a tábornokokat az osztrákoknak. A közkatonák amnesztiát kaptak ugyan, de sokukat besorozták a császári seregbe, a magasabb rangú tisztek, tisztviselők pedig hadbíróság elé kerültek.


1848-49-es forradalom és szabadságharc, aradi tizenhármak, aradi vértanúk, magyarság, történelem, évforduló,
A háromszéki Márkusfalván született Barabás Miklós híres litográfiája
A tárgyalások sorrendjét a „bűnösség” foka határozta meg. Elsőként a „főbűnösök” perét folytatták le: Olmützben Batthyány Lajos gróf, volt miniszterelnökét, Aradon pedig a honvédsereg önálló seregtestet vezénylő főtisztjeinek perét.

Batthyányt még 1849 januárjában letartóztatták, majd az olmützi törvényszék augusztus 30-án felsőbb utasításra felségárulás vádjával kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte.

Perében a bíróság megsértette azt a bécsi utasítást is, hogy a felelősségre vonások csak az 1848. október 3. utáni, az Országgyűlés feloszlatását elrendelő királyi proklamáció utáni forradalmi cselekményekben való részvételre vonatkoztathatók


Egyedül az ő esetében korábbi cselekményei — hatalmakkal történő kapcsolatfelvétel, a horvátokkal és az osztrák kormánnyal történő megegyezés elmulasztása, az uralkodói jóváhagyás nélküli honvédújoncozás és papírpénz kibocsátás — alkották a vád legfőbb pontjait.

A Magyarországot teljhatalommal kormányzó Haynau táborszernagy 1849. október 5-én erősítette meg ítéletét.

Aradon 1849. szeptember 26-án 13 tábornokot és egy ezredest ítéltek halálra felségsértés és lázadás miatt. Haynau ezt szeptember 30-án hagyta jóvá, de végül 13 embert végeztek ki, mert Gáspár Andrásnak, Ferenc József egykori lovaglómesterének büntetését börtönre változtatták.

Éljen a haza!


A kivégzéseket október 6-ára, a bécsi felkelés évfordulójára időzítették.


A börtönként szolgáló pesti Újépületben Batthyány a kivégzés előtti éjjelen egy becsempészett tőrrel nyakon szúrta magát, súlyos vérveszteséget szenvedett, de életben maradt. Ezek után Batthyányt nem lehetett felakasztani — az akasztásnak akkoriban becstelenítő jellege volt, korábban inkább csak köztörvényeseknél alkalmazták —, de az ítéletet végre kellett hajtani, a helyi parancsnok a kötél általi halálbüntetést saját hatáskörben „porra és golyóra” változtatta, a hír hallatán Haynau idegrohamot kapott. A gróf nem engedte szemét bekötni, és maga vezényelt tüzet a kivégzőosztagnak, utolsó szavai három nyelven hangzottak el: Allez, Jäger! Éljen a haza!

1848-49-es forradalom és szabadságharc, aradi tizenhármak, aradi vértanúk, magyarság, történelem, évforduló,
Batthyány-örökmécses
Fotó: Máthé Zoltán/MTI
Kivégzésének színhelyén, az egykori Újépület falánál 1926. október 6-án avatták fel a Pogány Móric tervei alapján készült Batthyány-örökmécsest, amely a szabadság jelképe lett, és a kádárizmus utolsó éveiben a március 15-i ellenzéki tüntetések rendszeres színhelye volt.

Magyarország első miniszterelnökének hamvai a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, a Batthyány-mauzóleumban nyugszanak.

Aradon ugyancsak október 6-án végezték ki a 13 honvédtábornokot: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidot, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Láhner (Lahner) Györgyöt, Lázár Vilmost — ezredes volt, de a köztudat őt is tábornokként tartja számon —, Leiningen-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot és Vécsey Károlyt.

A golyó általi halálra „kegyelmezett” Kisst, Schweidelt, Dessewffyt és Lázárt a vár északi sáncában hajnalban lőtték agyon, a többi elítéltet ezután a vártól délre sebtében összetákolt bitófákra akasztották fel. Elrettentésül a holttesteket estig az akasztófán hagyták, de ezzel éppen az ellenkező hatást érték el, mert a kivégzés helye valóságos búcsújáró hellyé lett.

Ma az egykori vesztőhelyen emlékoszlop áll, a vértanúk emlékét a városban a 2004-ben visszaállított Szabadság-szobor őrzi.

1849 és 1850 között Aradon még további három honvédtisztet végeztek ki, Ormai Norbert honvéd ezredest, Kazinczy Lajos honvéd ezredest (Kazinczy Ferenc fiát) és Ludwig Hauk alezredest, Bem tábornok hadsegédét. Lenkey János honvéd vezérőrnagyot azért nem végezték ki, mert a fogságban megtébolyodott, és a várbörtönben meghalt.

A szabadságharc utáni megtorlások során hozzávetőleg 500 halálos ítéletet hoztak, és mintegy 110-et hajtottak végre.


Az emigránsokat in effigie — távollétükben — végezték ki: nevüket az akasztófára szögelték. A bosszúhullám csak 1850 júliusától mérséklődött, amikor az európai felháborodás miatt a bécsi udvar nyugdíjazta a „hatáskörét túllépő” Haynaut.

A magyar kormány 2001. november 24-én nemzeti gyásznappá nyilvánította október 6-át. Ezen a napon az állami lobogót félárbocra eresztik, a középületekre kitűzik a gyászlobogót, az iskolákban megemlékezést tartanak.

Kövessen bennünket a Facebookon!
Ha tetszik az oldal, csatlakozzon közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott talál meg; színes, extra tartalommal várjuk Önöket: hasznos tudnivalók, fotók, videók, góbéságok, rövid- és gyorshírek.
Forrás: MTVA