2016. június 6., hétfő

D-Day: 72 éve történt a normandiai partraszállás

1944. június 6-án kezdődött a világtörténelem legnagyobb partraszállási hadművelete: a második világháborúban az angolszász szövetségesek Normandiában megnyitották a második frontot.


történelem, évforduló, D-Day, normandiai partraszállás, Franciaország, második világháború,
1944. június 6-án készült felvétel a Normandia partvidékén partraszálló katonákról Franciaországban, amint elhagyják a hadihajót és a sekély vízben elérik a partot 
Hitler 1941 végén végleg letett az Anglia elleni invázióról, a Szovjetunió ellen összpontosította erőit, Európa nyugati partvidékén pedig a szövetséges invázió megakadályozására megépíttette a Norvégiától Spanyolországig húzódó erődrendszert, az atlanti falat.

A szovjet vezető, Sztálin 1941 végén javasolta, 1942-ben pedig már követelte Franklin D. Roosevelt amerikai elnöktől és Winston Churchill brit miniszterelnöktől a második front megnyitását, hogy kikényszerítsék német csapatok elvonását a keleti frontról. Ehhez a körülmények 1943 nyarára teremtődtek meg, de a partraszállást végül csak 1944 nyarán hajtották végre, miután a „főpróba”, az 1943 júliusi szicíliai partraszállás sikerrel zárult.

Az invázió meglepte a németeket: számítottak ugyan rá, csak épp máshol. A Führernek szilárd meggyőződése volt, hogy az ellenség a La Manche csatorna legkeskenyebb részén, Calais térségében fogja megkísérelni a partraszállást és erre is készült (pontosabban nem készült) fel. Az angolszászok kezdetben ezt a lehetőséget is fontolgatták, de belátták, hogy botorság lenne ott támadni, ahol a német erőket összevonták. Felmerült viszont az ötlet, hogy elhitessék a németekkel azt, amit azok hinni akartak. Egy nagyszabású megtévesztő akció keretében kitaláltak tehát egy soha nem létezett hadcsoportot, amelynek fantomtáborokat is építettek Délkelet-Angliában.

történelem, évforduló, D-Day, normandiai partraszállás, Franciaország, második világháború,
Dwight D. Eisenhower amerikai tábornok, a Szövetséges expedíciós erők parancsnoka és Bernard Law Montgomery brit tábornok, a partra szálló erők parancsnoka a normandiai partoknál Franciaországban, 1944. június 6-án
Az Overlord hadművelet terveinek kidolgozása a legnagyobb titokban 1943 végétől folyt, főparancsnoka az amerikai Dwight D. Eisenhower, a partra szálló erők parancsnoka a brit Sir Bernard Montgomery tábornok lett.

A D-Day elnevezés a Day-Day rövidítése, s az amerikai hadseregben olyan esetekben alkalmazták, amikor a hadművelet időpontja még nem volt kitűzve vagy titokban akarták tartani. A végső döntést a támadásról június 5-én hozták meg, jóllehet az előző napi vihar miatt úgy tűnt, a hadműveletet el kell halasztani. A sikerhez az is hozzájárult, hogy a kijelölt napon a német védelem parancsnoka, Rommel tábornok a zord időjárás láttán hazautazott ötvenedik születésnapját ünneplő feleségéhez, a Caen közelében összevont páncélos hadosztály parancsnoka pedig az éjjelt Párizsban, a szeretőjénél töltötte.

A „leghosszabb nap” valójában már 1944. június 5-én késő este megkezdődött: a BBC többször is kódolt üzenetet sugárzott, amely a francia ellenállási mozgalom szabotázsakcióinak megkezdésére adott utasítást.

Éjféltől a légierő 1200 bombázógépe mintegy 5000 tonna bombát zúdított a Le Havre-tól Cherbourg-ig terjedő atlanti partvidékre, majd éjfél után két órakor több hullámban 23 ezer ejtőernyőst dobtak le, hogy hídfőállásokat alakítsanak ki.

Hajnali négy órakor a partraszállási körzetek elé ért a mintegy ötezer hajóból álló szövetséges hadiflotta, és tüzet nyitott a parti német állásokra. Reggel fél hétkor kezdődött meg a partraszállás az Omaha, a Utah, a Gold, a Juno és a Sword elnevezésű partszakaszon, s a nap végéig 156 ezer katona volt a szárazföldön, 12 ezer repülő fedezte őket. Német részről mintegy 30 ezer katona és 500 repülőgép próbált ellenállni. 

Az invázió hírére tanácstalanság lett úrrá a német főhadiszálláson, a szokása szerint késő délelőttig alvó Führer — aki előbb még Sztójay Döme magyar kormányfővel is tárgyalt — csak délután intézkedett. Hitler megparancsolta, hogy az ellenséget még a hídfőállásban semmisítsék meg, de ahhoz nem járult hozzá, hogy a páncélos tartalékokat oda irányítsák, mert arra számított, hogy az igazi csapás máshol érkezik majd. Így azután a szövetségeseknek június 6-án estére sikerült mintegy 80 kilométeres szakaszon öt hídfőállást létrehozniuk. A németek két koncentrált ellentámadása összeomlott, a szövetséges légierő napokon belül megszerezte a korlátlan légi fölényt a nyugati fronton.

Az első napra kitűzött célokat csak részben sikerült elérni — a csapatok sem Cabourg, sem Caen városát nem tudták elfoglalni, s a hídfők között sem volt kapcsolat —, de a veszteségek az előzetes várakozásnál alacsonyabbak voltak: 10 ezer 800 fő, közülük 3000-en szerepeltek a halottak listáján.

A németek szívósan védték állásaikat, az áttörés csak július végén sikerült a szövetségeseknek, a német vereség augusztus 15-én, Falaise elestével vált bizonyossá. A Wehrmacht hadosztályai ezután kezdték meg a gyors, olykor fejvesztett visszavonulást, Párizs augusztus 25-én szabadult fel. A normandiai harcok hevességéről lerombolt városok, 20-35 ezer polgári halott tanúskodik, a csatatéren szemben álló mintegy hárommillió katona közül 110 ezer nyugszik az itteni katonai temetőkben.

Az egykori csatamezőkön az egykori ellenfelek ma már közösen emlékeznek, német és orosz vezetőt — Gerhard Schröder kancellárt és Vlagyimir Putyin elnököt — először 2004-ben hívták meg az ünnepségre.

Kövessen bennünket a Facebookon!
Ha tetszik az oldal, csatlakozzon közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott talál meg; színes, extra tartalommal várjuk Önöket: hasznos tudnivalók, fotók, videók, góbéságok, rövid- és gyorshírek.
Forrás: MTI