2016. március 26., szombat

Zelk Zoltán: Anya

Zelk Zoltán, Anya, vers, vers-szombat, anyaság,

    Azt hittem, nékem nincs anyám,       Az anya kicsiny és öreg,
    hiába is szeret,                                 gondoltam, hittem én,
    ki szép, ki víg, ki fiatal,                    és mindig, mindig szomorú
    az anya nem lehet.                            és kendőt hord fején.
Az anya este ágyra ül
és fésüli haját
és nem is alszik sohasem,
csak nézi a fiát. 
Az élet, az bizony nehéz,
mondták az öregek,
hát akkor mért nem szomorú!
hát akkor mért nevet! 
hát akkor mért dalol anyám! –
De fájt is az a dal,
de fájt, hogy olyan szép, vidám,
hogy olyan fiatal! 
S most faggatva gyermekmagam,
végre már sejditem,
mi égette, mi marta úgy
növekvő, kis szívem? 
A tenger-szeretet futott,
az sírt meder után,
elönteni, ki szomorú!
mert nékem mind anyám, 
ki fiat szül s töpörödik,
ki kendőt hord fején,
kinek mellbimbaján ragyog,
mint tejcsepp, a remény!
Kövessen bennünket a Facebookon!
Ha tetszik az oldal, csatlakozzon közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott talál meg; színes, extra tartalommal várjuk Önöket: hasznos tudnivalók, fotók, videók, góbéságok, rövid- és gyorshírek.
Illusztráció: Komka Péter/MTI