2015. december 16., szerda

Az Év Embere: Tóásó Edit és Tóásó Előd

Az Év Embere, testvérek, Tóásó Edit, Tóásó Előd, Lukács Csaba, Bolívia, Baptista Szeretetszolgálat
Tóásó Edit és Előd
Címfotó: Marossy Géza
Címlapterv: Szász Zsolt
Portálunk első alkalommal 2013-ban ítélte oda az Év Embere tiszteletbeli titulust, amit abban az évben Lakó Péterfi Tünde kisebbségjogi harcos kapott. Egy évvel később egy másmilyen harcos munkáját, életművét méltattuk: a szerkesztőség és az olvasónk elismerését 2014-ben Böjte Csaba, „a hit, remény és szeretet nagykövete” vehette át.



Amikor eldőlt, hogy ki lesz az idei díjazottunk, hamar egyértelművé vált, hogy ezúttal meg kell osztanunk a díjat, hiszen kettejük több éven átívelő, az igazságért, a szabadulásért folytatott küzdelmének méltatása mellett, a testvérek fontosságára is szeretnénk felhívni a figyelmet.

Ugyanakkor egyértelmű volt az is, kit kérünk fel a szerkesztőségi álláspont megfogalmazására. Lukács Csaba, a Magyar Nemzet kitűnő újságírója és riportere, a Baptista Szeretetszolgálat munkatársa, döntő szerepet játszott abban, hogy hat örökkévalóságnak tűnő év, és megannyi megpróbáltatás után, 2015. április 27-én a két testvér végre egymás nyakába borulhatott. Itthon. (Kerekes Gyula és Z. Nagy István)

Az Év Embere: Tóásó Edit és Tóásó Előd


Lukács Csaba / 2015. december 16., szerda /

A rendszerváltás után, ahogy kezdték visszaadni a földeket, szinte mindegyik faluból lehetett hallani olyan történeteket, hogy közeli rokonok, sőt testvérek mentek vérre a jusson. Másutt a marakodás közben sikerült annyira összeveszniük, hogy évekig-évtizedekig nem beszéltek egymással. Le lehet így is élni az életet: testvérre, szomszédra, mindenkire irigykedve, azt lesve, hogy nehogy neki egy kicsit jobb-több-könnyebb legyen, mint nekünk.

Az Év Embere, testvérek, Tóásó Edit, Tóásó Előd, Lukács Csaba, Bolívia, Baptista Szeretetszolgálat
Tőásó Edit és Előd. Fotó: Marossy Géza
Nem csak az igaz barátot, az igazi testvért is bajban ismeri meg az ember. Amikor 2009 áprilisában a bolíviai a hatóságok letartóztatták és megkínozták a szovátai Tóásó Elődöt, két verés között, hogy jobban fájjon, azt mondták neki: „a családod és a testvéred nem foglalkozik veled”. Előd ebből a bántónak szánt mondatból tudta meg, hogy nővére, Edit már kereste őt a bolív hatóságoknál.

Gondoljuk csak a helyzetet a nővér szemszögéből!

Ül a televízió előtt, és egyszer csak azt látja a híradóban, hogy Santa Cruzban a kommandósok lelőtték az öccsének a barátait (a szovátai Magyarosi Árpádot, az ír Michael Martin Dwyert és a bolív-magyar Rózsa Flores Eduardót), Elődöt pedig pokróccal a fején viszik valahova. Sokan ilyenkor pánikba esnek, mások vádaskodásba öntik tehetetlenségüket: miért ment oda, magának kereste a bajt. Dénes (leánykori nevén Tóásó) Editet nem ilyen fából faragták: következetes, kőkemény, türelmes munkával nekiállt öccse kiszabadításának. Minden követ megmozgatott, megtanult spanyolul, szövetségeseket szerzett az ügyhöz Magyarországon és Latin-Amerikában, és egyetlen pillanatra sem adta fel.

Közben dolgozott, nevelte három gyerekét, és egyetemre járt, hogy jogi diplomával felvértezve még hatékonyabban tudjon küzdeni. Egy idő után már együtt dolgoztak az öccsével — előbb telefonon, majd skype-on tartva a kapcsolatot. Az egyik egy La Paz-i börtönben, a másik a világvárosnak cseppet sem nevezhető Száron, mégis ketten elérték, hogy még az ENSZ is állást foglalt az ügyben. Amikor Előd elkeseredett, Edit öntött bele lelket, és fordítva, ahogy jó testvérekhez illik. Öt évben és tíz hónapba került, amíg a rengeteg erőfeszítés, végigdolgozott éjszaka, kiépített kapcsolat és nemzetközi figyelem meghozta az eredményét: Előd épségben hazakerült.

A harcnak még nincs vége, az Amerika-közi Bíróság ítéletéig még sok van hátra. Azután is van élet: kár volna kettejük megszerzett tudását, nemzetközi tapasztalatát parlagon hagyni.

És persze le kell vonni a tanulságot: ha Erdélyben minden testvéri kapcsolat ilyen volna, sokkal előrébb tartanánk minden területen.

Kövessen bennünket a Facebookon!
Ha tetszik az oldal, csatlakozzon közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott talál meg; színes, extra tartalommal várjuk Önöket: hasznos tudnivalók, fotók, videók, góbéságok, rövid- és gyorshírek.