2017. július 19., szerda

Kádár Sára Hajnalka: Egyedüllét

Egyetemi éveimben döbbentem rá arra, hogy néha vágyom az egyedüllétre. 


egyedüllét, harmónia, magány, nyugalom, magányosság, elmélkedés, egyedül

Számomra is furcsa volt ez, hiszen szerettem társaságban lenni, barátaim is kedveltek, úgy éreztem olyankor, körülöttem forog a világ. Tán vidám természetem, tréfára hajló kópéságaimért? Ma sem tudom.

Órák után együtt indultunk haza a város másik felén levő a bentlakásba, ilyenkor kitalált ürüggyel gyakran lemaradtam tőlük: „Menjetek csak előre, épp belépek a könyvtárba.”, „Ott maradt a kabátkám.”, „Majd utolérlek titeket.” — mondtam. Dehogyis értem utol őket! Másfelé mentem, s elmerültem az egyedüllét felszabadító érzésében.

A nagyváros forgatagában arra csodálkozhattam rá, ami éppen nekem tetszett, elmélázhattam a Szamos-hídján bámulva a csacsogó vizet, láthattam benne az otthoni folyót, amint apám lovait füröszti, anyám pedig a szőnyegeket mossa. Ilyenkor közelebb kerültek hozzám, s lelkem megnyugodott.

Ha leültem a botanikus kert öreg fái alá, zavartalan örömmel csodáltam a japánkert díszeit, hidacskáit, tavait, hallgathattam a csácsogó madarakat, duruzsoló méheket, s valamiféle éteri öröm járta át egész lényemet, kitágítva a teret, a végtelent.

Nem szerettem a kötöttséget, ha azt kellett néznem, amit a barátok akartak, vagy oda kellett mennem, ahová a többség kívánta. Jó volt velük lenni, kacagni a semmin is az ifjúság gondtalanságával, ám egyedülléteimnek öröme más volt: nyugalom, harmónia.

Bevallom, magam is furcsálltam ezt. Idővel társaim is észrevették gyakori kóricálásaimat, de kérdezősködéseiket elnémította a bennem felgyűlt életöröm. Rájuk is hullott abból a fényből, amelyet olyankor kaptam.

Az egyedüllét jótékony hatása évekkel később is hasznomra vált, amikor boldognak vélt párkapcsolatom zátonyra futott. Kezdetben sivárrá változott körülöttem a világ, kerültem a társaságot, bánatos magánnyá változtak egyedülléteim. Magamba fordultam, és elteltem önsajnálattal. Kifele mosolyogtam, amikor ordítani szerettem volna. Rám telepedett a bánat, gyakran könnyeimmel küszködtem elromlott életemért.

Aztán lassan újból észrevettem a nyíló virágot, az ég kékjén röppenő madarat. Az élet harmóniája visszakövetelte helyét egyedülléteimben is. És újra tudtam önfeledten nevetni.

  ▼ Hirdetés
mágneses fakockák, magnetic wooden blocks, brikk, mágneses építőkockák
mágneses építőkockák ▲
100% natúr — EGYSZERŰ, MINT EGY FADARAB. MÉGIS VONZÓ.
Illusztrációnk forrása: pixabay