2015. október 3., szombat

Ennyi ember nem tévedhet

Európa fenegyereke; a kis-Putyin; a „cár” közép-kelet-európai helytartója; az illiberális demokráciát Európára szabadító diktátor; migránsokat kirekesztő, országát berekesztő pengésdrót-náci; idegenellenességet szító rasszista; fasiszta; tahó; zsidó; démon; hazug et cetera.


Fotó: Francois Walschaerts/AP/MTI/td>
Igen, kitalálták, ez mind Orbán Viktor, egy személyben, egyedül. Így látja a magyarok miniszterelnökét a baloldali sajtó — hazai és külföldi egyaránt —, a médiatermékeiket társszerzőként kiegészítő komment-vitézek és a nemzetközi politika szereplőinek egy része.

A ma már nemcsak Magyarországot és Európát, hanem az egész világot megosztó magyar kormányfő a menekültválság kapcsán újfent asztal alá söpörte az álszent politikai korrektséget: kimondta azt, amit az önálló politikai cselekvésre képtelen nyugat-európai kollégák nem mertek, letért a kitaposott ösvényről, s a nemzetközi nyomás ellenére fel mert vállalni néhány „meghatározó” politikus véleményével ütköző álláspontot, aminek hallatán Berlintől Párizsig és Londontól Washingtonig mindenkinek torkán akadt a reggeli kávé.

Sorra születtek a felháborodott hangvételű politikai nyilatkozatoknak, kommünikéknek és újságcikknek álcázott tollbamondások, fizetett hirdetések; a magyar miniszterelnököt (le)minősítő jelzőáradat cunamiként árasztotta el a közteret; a fél világ rögtönítélő bírósággá alakult, s a magyar menekült-politika európai értékek mentén történő elítélése divat lett (emlékezetes példa Viktor Ponta nyilatkozata miszerint kötelességből, ergo nem meggyőződésből, „a többi európai politikussal összhangban” kritizálja Magyarországot kerítés-ügyben).

A „humanisták” azonban csak igen rövid ideig érezhették magukat nyeregben, hamar kiderült ugyanis, hogy a menekült-ügyben megfogalmazott tabudöntögető magyar álláspont nem is olyan ördögtől való. Némi reflektálás után egyre több uniós tagállam hasonló félelmének adott hangot, de ami ennél is fontosabb: néhány — Orbánt lejárató és megalázó szándékkal végzett — közvélemény-kutatás féltve őrzött terep-realitást hozott felszínre: az utca embere nem kér a menekült-mázzal leöntött bevándorlók inváziójából, az utca embere a magyar miniszterelnökkel rezonál. De nem a magyar, vagy nem csak az, hanem az osztrák, a német, a francia, a horvát, a román, a cseh és a lengyel is. Ennyi ember nem lehet „birka”!

Úgy tűnik, az európai átlagember politikai intelligencia és pragmatizmus terén jóval a merkelek, a schulzok, a junckerek és a faymannok előtt jár; hamarabb megértette, hogy e mindannyiunk számára ismeretlen és veszélyes helyzet nem sok teret és időt enged a diplomáciai finomkodásoknak, ki kell mondani a szentenciákat, a dolgokat nevükön kell nevezni. Egyre többen sorakoznak fel az európai politikusokat irritáló és a politikailag korrekt média által elfogadhatatlannak tartott egyenes magyar beszéd mellé. Egyre többen ismerik el: amire az európai politikai elit nekiállt megtanulni, hogy mi a teendő, addigra a magyar miniszterelnök már rég elvégezte — helyettük is — a házi feladatot.

Az európolgárok sajátjukként tekintenek Európa „egyetlen, egyenes politikusára”, Európa „vezéralakjára”. Orbán Viktor hivatalos Facebook-oldalát elárasztó, külföldről írt biztató hozzászólások erre engednek következtetni. Ennyi ember nem lehet „agymosott”!

A balliberális pajzson mostanra már nem egy rés, hanem egy jókora üreg tátong: a legújabb adatok szerint a szavazóbázisuk akaratával szembe menő, bevándorláspárti politikusok szinte mindegyikének jelentősen csökkent a népszerűségi indexe, egyre több európai politikus — a paletta minden szegmenséből — megértéssel, méltósággal nyilatkozik Magyarországról, a nyugati lapok egymással versengve közlik az Orbán Viktort dicsőítő publicisztikákat, a magyar és a nyugati szájkaratisták elsöprő többsége lejjebb vett pökhendiségéből.

A látványos szemléletváltás Orbán Viktor legutóbbi parlamenti beszéde után következett be. Napirend előtti felszólalásában, és azt követően, a képviselők kérdéseire válaszolva, Orbán valósággal brillírozott: az első hangtól az utolsóig racionális volt, frappánsan fogalmazott, lényegre törően indokolt, megkérdőjelezhetetlenül érvelt, közérthetően beszélt magyar és nemzetközi jogról, úgy, ahogy a migrációs válság kirobbanása óta rajta kívül egyetlen vezető európai politikus sem tette.

Beszéde garantáltan bevonul a történelembe — az újkori népvándorlás dimenzióját nézve nem csak a magyarba. Felszólalásának nagyságát semmi sem igazolja vagy támasztja alá jobban, mint az, hogy a baloldali padsor is megtapsolta. Ennyi ember nem tévedhet!

Kerekes Gyula
Kövessen bennünket a Facebookon!
Ha tetszik az oldal, csatlakozzon közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott talál meg; színes, extra tartalommal várjuk Önöket: hasznos tudnivalók, fotók, videók, góbéságok, rövid- és gyorshírek.