2015. szeptember 2., szerda

Emberség kerítésen innen és túl

„Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” - jézusi parancs béklyójában vergődik az ember szeretetigénye, komforthoz való ragaszkodása.


migránsok, illegális bevándorlás, Magyarország, határzár, migráció, bevándorlás, gyorstelepítésű drótakadály
Drótkerítés a magyar-szerb határon. Fotó: Ujvári Sándor/MTI 
„Segíts másokon, mint ahogyan te szeretnéd, hogy rajtad segítsenek, ha bajba jutsz” - suttogja, ORDÍTJA a valóság a kerítés árnyékából.

De mi csak félünk. Az idegentől, a mástól. Nem akarunk kilépni a megszokott rendből, a kényelemből, a biztonságból, a minket körülvevő kerek, tökéletesnek hitt világ ketrecéből. És másokat sem akarunk oda beengedni. Ez még az állatvilágból hozott kényszer. Óvjuk a vackunk. Mindenki dögöljön meg, aki idegen, aki ide akar jönni, aki más, miközben erővel dörömbölünk jobbnak hitt házak falán. Nyugatra, „jobb helyre” tántorgott millióink rá a bizonyosság.

Ha valaki a falat törve akar bejutni a házamba: védekezem.

Ha valaki az ajtóm töri be, mert üldözik, és menekül: segíteni kötelességem.

E kettő között ingadozik józan eszem, morális érzékem és nemzeti érzésem. Ingaóra járása. Hol itt, hol ott. Emberi gyengeségem löki erre, jóra való törekvésem arra.

Önző énem bezárkózna.

Együtt érző, segítőkész óvna, védne, segítene.

A feltételes módból a felszólítón át a kijelentőig hosszú az út. És nem biztos, hogy mindig járható. Ezért kell elindulni rajta, legyünk bátrak: próbáljuk legalább meg. Mert emberek vagyunk mind. A kerítés mindkét oldalán.

Márkó László

Kövessen bennünket a Facebookon!
Ha tetszik az oldal, csatlakozzon közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott talál meg; színes, extra tartalommal várjuk Önöket: hasznos tudnivalók, fotók, videók, góbéságok, rövid- és gyorshírek.