2015. május 28., csütörtök

Másik Magyarország — Mindenki döntse el, kinek az alattvalója akar lenni

Megint átvonult egy ünnep az ország felett, amivel a média nem tudott mit kezdeni.


Csíksomlyó, kereszténység, Eurovíziós Dalfesztivál, média, Duna Televízió, csíksomlyói búcsú,
Fotó: Beliczay László/Magyar Nemzet
Igaz, a pünkösd a legkevésbé „földhözragadt” ünnep, nem olyan, mint a születés egyszerűsége, és nem olyan, mint a szenvedés-halál-feltámadás drámája, belső pszichés dinamikája.

Abban, hogy el sem jut hozzánk az ünnep híre, vagy ha igen, akkor nehéz megértenünk ezt a „földtől elrugaszkodott” ünnepet, abban az egykori kommunista ideológusok irtózatosan sikerült munkája, és a jelenkori médiapiaci munkások szorgalmas igyekezete egyaránt benne van.

Még a legolvasottabb online hírportál sem feledkezett el a hétvége vallásos jellegéről. Sőt, a harmadik isteni személy számára az utóbbi kétezer évben lefoglalt kifejezést is címoldalon lehetett olvasni. Nem is akármilyen összefüggésben.
Naomi Campballen csak a szentlélek (!) tartja a ruhát – írta a hírportál.
Mit lehet erre mondani? Semmit. Szerintem ezen csak röhögni lehet. Eszünkbe juthat még Jelenits István válasza egy évtizedekkel ezelőtti körkérdésre, mely azt feszegette, hogy Magyarország keresztény ország-e. A provokatív felvetésre a piarista tanár azt mondta, hogy nemrég vidéken járt, és ott a tetőn dolgozó munkásokat hallgatta, amint Isten nevét emlegetik nem éppen vallásos összefüggésben. Paradox módon — érvel Jelenits —, amíg ez a jelenség így érhető tetten a hétköznapokban is, addig Magyarország keresztény. Merthogy a vallás évszázadokon keresztül átitatta a kultúrát, a nyelvet, a szokásokat, és a tömegek, amelyek ugyan a vallásos formákat már nem ismerik fel, de a kultúrán, nyelven, szokásokon keresztül akaratlanul is az eredeti értékekkel és eszmékkel találkoznak. Intelligens és bölcs válasz.

Tényleg apróság, nem is lenne érdemes szóba hozni ezt az egészet, ha nem pünkösd idején történt volna ez a „véletlen egybeesés”. Nyilván nem tudatos szerkesztői fogásról van szó, ennyi ravaszságot ne tételezzünk fel az online portál hétvégi ügyeleteseiről. Inkább a szokásos, médiában tapasztalható kontraszelekcióról van szó, arról, hogy facebook-diplomás, google-műveltségű arcok osztják az észt. Ez a mai magyar fősodor média valósága online, broadcast, minden formában.

De létezik egy másik Magyarország is.


Csíksomlyói búcsú ► bit.ly/csksmly_15Idős asszony nemzeti lobogóval integet a csíksomlyói búcsúra tartó Boldogasszony...
Posted by vhegy.com on 2015. május 23.

Szombat délelőtt a Csíksomlyói búcsú közvetítését negyedmillió ember követte nyomon csak Magyarországon. Ha ehhez hozzáadjuk a becsült határon túli nézőszámot, és a négy-ötszázezer helyszínen lévő zarándokot, akkor már érthető, hogy miért Csíksomlyó Közép-Európa legvonzóbb, tömegeket mozgató zarándoklata. (A különböző módokon így-úgy becsatlakozó 700-800 ezres közösség már közel áll az elnyomókkal és ideológiájukkal nyíltan szembeszálló bíboros, Mindszenty József egykori álmához.)

Csíksomlyó egyértelmű Duna TV-s sikertörténet. Pontosabban annak a magyar közösségnek a sikertörténete, amelyik a diktatúrában is őrizte hitét a Kárpát-medence egykori magyar szállásterületein. Otthon, a családban, titokban, suttogva elmondott történeteken keresztül. Annak a közösségnek a sikere, amelynek sok vértanúja mellett mártír püspöke is van.

A Duna TV nem tett mást az utóbbi 23 évben, minthogy a maga eszközeivel odaállt emellé a valóság mellé. Sára Sándorék nem nézték le budapesti szerkesztőségekben csücsülve a hajnali zarándokokat, nem minősítették és nem is ignorálták ezt a hagyományt. Hanem kiküldték a SNG-t és közvetítették a történéseket. A Duna TV így lett a mai napig médiuma egy több évszázados tradíciónak és hitnek, amely minden ellentétes híreszteléssel szemben sem múlt ki, nem tűnt el. Ez az egyszerű gondolat az igazán zseniális, nem a műrealityk műbotrányai.

A Duna TV-nek idén más kötelezettsége is volt, közvetítette az Eurovíziós dalfesztivál döntőjét is. 


Ahol az osztrák házigazdák arra ítélték a közönséget, hogy több órán keresztül fogadja a „szakállas csoda” kegyeit, miközben kikiáltották Európa királynőjének.

Conchita Wurst, Eurovíziós Dalfesztivál
„Mit lehet erre mondani? Na, ezen tényleg csak röhögni szabad.”
Fotó: Kerstin Joensson/AP/MTI
Mit lehet erre mondani? Na, ezen tényleg csak röhögni szabad. (Nem is értem, hogy lehetett annyit vitatkozni ezen a közepes hangú énekesen, aki az ég világon semmit nem akart, csak azért öltözött nőnek, hogy végre figyeljen rá valaki a színpadon. Erre a „liberális hitvédők” pajzsukra emelték szegényt, és körbehozták, mint korunk szimbólumát…ekkora pechet!)

Az viszont egyáltalán nem vicces, hogy a műsorvezető Gundel Takács Gábor — ha tetszik, éles, ha tetszik ironikus — félmondata („mindenki döntse el, alattvalója akar-e lenni”) milyen kemény hangú publicisztikákat szült pár nappal később. Vajon az ügyeletes „dzsihádista” aznap délelőtt is ugyanígy elmélyedt a Duna TV műsoraiban?

Mindez egy napon, ugyanazon a médiumon. Százezrek imája a Szűzanyához, és a transzvesztita showman kikiáltása Európa királynőjének. Nagyon szép és mély szellemi harc közepén állunk. Lassan tényleg eljön az idő, hogy mindenki eldöntse, kinek az alattvalója akar lenni.
Szerző: Daru Gábor — Duna Tv programigazgató

Kövessen bennünket a Facebookon!
Ha tetszik az oldal, csatlakozzon közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott talál meg; színes, extra tartalommal várjuk Önöket: hasznos tudnivalók, fotók, videók, góbéságok, rövid- és gyorshírek.
Forrás: Médiahorizont