2015. május 6., szerda

Kádár Sára Hajnalka: A kiközösített

Fémes kattanással csukódott be háta mögött a kapu, s a rázuhanó fény egy pillanatra elvakította. Lassan engedte le válláról a táskát, cigaretta után kutatott, majd megszokott mozdulattal rágyújtott.


családi problémák, családi élet, novella, életút, kiközösítés, depresszió, családi konfliktus, szomorúság

Hunyorogva nézett szét, s az eléje táruló város ezer pompája, a rég nem hallott zajok kellemesen borzongatták.

Mély sóhaj szakadt fel a szívéből, csak állt ott hitetlen csodálkozással, s könny csillant a szemében.
- Szervusz, öcskös – rezzentette fel bátyja hangja.
- Szervusz - s némán ölelték át egymást.
- Gyere, ott van a kocsi, menjünk haza.

Magába süppedve ült az autóban, csak bámult ki az ablakon. Gábor kérdezett valamit, de nem értek el tudatáig a szavak. Az a régi út járt az eszében a rabszállítóban, amelyben négy zátonyra futó fiatal élet remegett.

Házuk előtt lehajtott fejjel ölelte át apja, kerülve fia tekintetét, anyja meg zokogva szorította magához. Kálmán fejében átsuhant a gondolat, hogy tán mégis gyötri a lelkiismerete.

Otthon semmi se változott, a házat ugyanaz az orrfacsaró szag járta át, a hentesüzlet bűze. De undorodott tőle mindig! Tán ezért is kerülte a családi vállalkozást, pedig az apja ölni tudott volna érte! Az állandó civódás is ebből fakadt közöttük, nem akarta folytatni apja mesterségét. Más életre vágyott, katonatiszt szeretett volna lenni. Apjának vérben forgott a szeme e szentségtörés hallatán, ő meg az ivászatba menekült ilyenkor.

Bátyja, Gábor, szófogadó, csendes fiú volt. Apja mellett dolgozott a hentesüzletben, és egyetemre járt. Szótlanul robotolt, tanulmányain és barátnőjén kívül nem érdekelte más. Ennyi elég volt neki, nem lázadt az apai szigor ellen. Ő volt a kedvenc, szülei reménysége!

Szerették egymást a testvérek, de minden baj forrása, Kálmán volt, a csökönyössége, az elvágyódó álmodozása. Anyja próbálta jobb belátásra bírni, megértetni vele a családi vállalkozás fontosságát, de hiába. Az apja meg állandóan kiabált vele emiatt. Jó fiú volt ő, csak vágyai ütköztek a család akaratába, az apai szándékba.

Daliás termete, égkék szemébe kunkorodó haja, kedves mosolya sokak szívét megdobogtatta. Szerette a lányokat, hogyne szerette volna, de még nem jött el az idő a komolyabb kapcsolatra. Így a fiatalság örömével élte az életet barátaival, s küszködött családjával az álmaiért.
- Üljetek asztalhoz - serénykedett körülöttük az anyja.

A régi ételek illata kissé felvillanyozta, de a szó nehezen jött. Röviden válaszolgatott kérdéseikre, majd fáradtságra hivatkozva a szobájába ment, kezeit feje alá téve ruhástól dőlt le. Megrohamozták az emlékek, lassan süllyedni kezdett vele az ágy.

Harsány kacagás, jókedv, bömbölő zene, homályos arcok, sörösüvegek a pulton. Barátja dadogva dülöngél a táncolók felé. Váratlanul Gábort látja maga mellett, de hiába beszél, a hangzavarban nem érti meg, a terem is forog vele. Apánk megvadult..., jut el mégis tudatáig a szó, engedelmesen követi testvérét, üggyel-bajjal beül az autóba, majd meggondolja magát, vissza szeretne térni a kocsmába, nem akar hazamenni.
- Nyughass már, Kálmán. Részeg vagy! - szólt rá a testvére. De a bódító ital másra buzdította.

Ekkor a sötétben váratlanul egy emberalak villant fel a kocsi fényében! Csikorog a fék, Gábor kiugrik a kocsiból, kétségbeesve jajveszékel. Kábán száll ki ő is, látja az út szélén fekvő vérző embert, de csak áll ott bambán, aztán bátyja hívja, sürgeti a mentőt. Villog, vijjog a sziréna, sietősen viszi az áldozatot. Otthon a reszkető fiúk láttán apjába fagy az üvöltés.
- Meghalt..., meghalt! - zokogott összetörten Gábor.
- Beszéljetek, mi történt? - tördelte kezét az anyjuk.
- Ő az oka, Kálmán, miatta történt - mondta eszelősen bátyja. – Jaj, mi lesz most velem? Nem mehetek börtönbe...

Ő állt és hallgatott.
- Beszélj, Kálmán, mit csináltál? – rivallt rá az apja.
Nehezen motyogta el, hogy Gábor vezette a kocsit, nem tudja hogyan, de elütött egy embert. Apja szó nélkül, falfehéren fordult ki az ajtón, anyja hisztérikusan támadt rá.
- Te vagy a hibás, Kálmán, részegen zavartad a bátyád, te mész a börtönbe, odavaló vagy! Hallod?! Nem engedem, hogy tönkre tedd a bátyád életét! Előtte az egyetem, a jövő. Te semmirekellő, korhely, add fel magad! - lökdöste tébolyodottan. - Ezt kell tenned a bátyádért, a családért! - hajtogatta.

Gábor egyre csak siránkozott. Döbbenten hallgatta, nem hitt a fülének, a saját anyja, a bátyja vádolja őt...

Megérkeztek a rendőrök, apja megtörten vallotta be, hogy fia ült a kormánynál, anyja meg közbeszólt, hogy a Kálmán fiuk. Apjuk egy pillanatra értetlenül nézett rájuk, de nem javította ki. Ő pedig megsemmisülve, a szülői akaratnak engedelmeskedve hallgatott. A baleset nem volt halálos, így gondatlanság és ittas állapot miatt négy év fegyházra ítélték el őt.

Hirdetés _______________________________________
SIC Telekom
_______________________ Autonómia a kommunikációban!
Ajtónyikorgásra ébredt. Anyja dugta be a fejét az ajtón, reggelizni hívta. Kálmán várta, remélte, hogy most egymás között beismerik, nagyot vétettek ellene, hisz bátyja helyett került a fegyházba, érte és a családért. De hiába. Ez is épp úgy vágy maradt, mint mindegyik óhaja.

Reggeli után sietősen ment apja, bátyja a hentesboltba, anyja is valahová.

Egyedül maradt. Sokáig tépelődött magában. Lelke zokogott, a magára maradottság hullámai összecsaptak fölötte. Itt nem maradhat, örök megvetésben, kiközösítésben lenne része.

Fogta a táskáját, s elindult az úton. Talán új élet vár rá valahol.

Kövessen bennünket a Facebookon!
Ha tetszik az oldal, csatlakozzon közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott talál meg; színes, extra tartalommal várjuk Önöket: hasznos tudnivalók, fotók, videók, góbéságok, rövid- és gyorshírek.
Illusztráció: pixabay