2017. április 11., kedd

József Attila: Április 11 (A Magyar Költészet Napjára)

a Magyar Költészet Napja, József Attila, költészet, vers, Április 11, évforduló, ünnep, József Attila szülőháza
József Attila szülőházának udvara — Forrás: Fortepan
A talló kalászait hányva
S a verebek közé belesvén
Nagy szél kapott föl egyszer engem
Hirtelen, áprilisi estén.

Gyerekeit kereste arra
S engem talált ott épp az utban.
Bömbölt, örült, s én mosolyogva
Rengeteg mellén elaludtam.
Vitt falvan, földeken keresztül,
Meghempergetett jó sárosra,
Cibálva és kacagva vitt egy
Pesti, csatakos külvárosba 
Az uccán vídám jasszok lógtak
S még vidámabban verekedtek,
Kiabáltak, kiabáltunk és
A jasszok végül berekedtek.

Mondom, valami nagy ünnep volt,
A hívek templomokba mentek
És reszketve, szomorú kézzel
Áldották őket meg a szentek.

S hogy a harangok búgtak, fölnőtt
A szívekben nagy, esti béke.
A gyilkos végzett emberével
S úgy menekült, kalaplevéve.

Reménységnek és tulipánnak
Kicsikis deszka alkotmányba
1905-ben ígyen
Iktattak be az alkotmányba.

A kártyás munkásnak fiúként,
S a szép, ifjú mosóasszonynak,
Ligetnek, sárnak, vágynak, célnak,
Fejkendőbe kötözött gondnak.

A szegényasszony rég halott már,
De fiát a szél el nem hagyja,
Együtt nyögünk az erdőn éjjel
S együtt alszunk el virradatra.

1925. ápr. 11.
Latinovits Zoltán előadásában:



József Attila


A magyar költészet egyik legnagyobb alakja Budapesten, a Ferencvárosban, a Gát utca 3. szám alatti házban látta meg a napvilágot 1905. április 11-én. Apja, József Áron szappanfőző munkás, anyja, Pőcze Borbála mosónő volt.


Hatodik gyermekként jött a világra, három testvére még az ő születése előtt meghalt. Csupán hároméves volt, amikor az apja elhagyta a családot. Az édesanyjának csak nagy nehézségek árán sikerült gyermekeit eltartania, a család a külváros nyomorgó szegényeinek életét élte.

a Magyar Költészet Napja, József Attila, költészet, vers, Április 11, évforduló, ünnep,
József Attila szobra a megújult Kossuth téren — Fotó: Soós Lajos/MTI
Bár Attila többet járt az iskola mellé, mint az órákra, egy Attila királyról szóló történet hatására beleszerelmesedett a könyvekbe, az olvasásba, s bárhogyan alakultak is körülményei, szokását mindvégig megtartotta.

1922-ben jelent meg első verseskötete, a Szépség koldusa, amelyhez Juhász Gyula írt előszót, s „Isten kegyelméből való költőként” jellemezte az ifjú szerzőt. 1923-ban otthagyta a gimnáziumot, de később magánúton leérettségizett. Szándéka volt, hogy kizárólag a költészetnek szenteli életét, s valóban 1922 és 1925 közé esik költészetének legtermékenyebb időszaka, műveinek felét ekkor írta.

Kivételes zsenije volt a magyar irodalomnak, a nyomor, a fizikai és lelki szenvedés poklait megjárva páratlan életművet hozott létre, egyetemes érvényű költészetet teremtett. Mindent tudott a poézisről, csodálatos kreativitással és biztos kézzel bánt a műfajokkal és a versformákkal, az ősi lírai hagyományokat mesterien ötvözte a modern törekvésekkel.

A Szép Szó emlékszámában barátja, Fejtő Ferenc így írt róla:
Az egyetlen volt Adyék generációja után, akinek megadatott a tökéletesség képessége, s akinek nem néhány verse, hanem egész műve megérdemli az örökkévalóságot.
Kövessen bennünket a Facebookon!
Ha tetszik az oldal, csatlakozzon közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott talál meg; színes, extra tartalommal várjuk Önöket: hasznos tudnivalók, fotók, videók, góbéságok, rövid- és gyorshírek.