2015. február 24., kedd

Kitalálták és igényeik szerint formálták történelmüket

Lucian Boia az egyik legdivatosabb román történész. A Történelem és mítosz a román öntudatban (románul: Istorie şi mit în conştiinţa românească) című könyve viszonyítási pont lett a román történetírásban, egész sor új értelmezést nyújtva és számos vitát gerjesztve.


Dácia, dákok, dákoromán elmélet, Lucian Boia, Történelem és mítosz a román öntudatban, történelem, Románia történelme, déko-román kontinuitás,
Játék a történelemmel
Az egyik legvitatottabb kérdés a dákok és a rómaiak szerepe Románia történelmében.

Az Adevărul napilap temesvári munkatársai a Románia, Európa határországa (România, ţara de frontieră a Europei) című könyvéből próbálták kihámozni a történész véleményét.
A román történészek, kevés kivételtől eltekintve, a XIX. századig hallani sem akartak a román nép bármiféle dák komponenséről. Decebal áldozata felesleges volt. A dákok eltűntek, semmi sem maradt utánuk. A románok tiszta rómaiak - írja Boia könyvének Egy latin sziget (O insulă latină) című fejezetében.
Egy közösség számára a „megalapítás” az, ami az egyén számára az anyakönyvi kivonat. Egy ilyenfajta irat nélkül nem létezel. Ezért ragaszkodnak a közösségek annyira az alapító mítoszokhoz.

A reneszánsz emberek számára, egész későig, a XVIII. századot is beleértve, a latin kultúra képezte bármilyen intellektuális képzettség alapját, a római történelem pedig látszólag meghaladhatatlan modellt képezett. Hogyan állhattak volna ellent a románok egy ilyen csábításnak? Az, hogy a románok számára ez a mitológia létfontosságú, nagyrészt bizonyos frusztrációknak és komplexusoknak tudható be. A korabeli két román ország, Havasalföld és Moldva viszonylag jelentéktelenek voltak Európa térképén, az Oszmán Birodalom alárendeltségében és jogaikat gyakran megsértették az erősebb államok. Az erdélyi románok esetében a helyzet még súlyosabb volt: egy parasztokból álló népesség, akiket a magyar arisztokrácia ural. Hogy ne tűnt volna csábítónak a történelmen keresztüli visszavágás? Ez a szerencsétlen helyzetben lévő nemzet valaha, a római ősein keresztül, a világ ura volt! - magyarázza Lucian Boia.

Latin sziget a szláv tengerben


A latinista irányvonalat az Erdélyi iskolának nevezett áramlat folytatta és erősítette fel, egy kulturális és nemzeti mozgalom, melynek célja a románok felvilágosítása és annak elérése volt, hogy a románok ugyanolyan státuszt kapjanak, mint amilyennel a magyarok és a németek rendelkeztek.


A latin, tisztán latin származásukat hangoztatták. Samuil Micu, Gheorghe Şincai és Petru Maior mindent elkövettek, hogy kiiktassák a dákokat és a románok latin tisztaságát domborítsák ki. Annak érdekében, hogy megszabaduljanak a dákoktól, a történészek egyszerűen kiiktatták őket (igazi irtóháborúk voltak), vagy számításba vették elmenekülésüket, vagy elűzésüket Dácia területéről.

Az Erdélyi iskola a XIX. században nemcsak Erdélyben, hanem az egész román területen folytatta tevékenységét az 1870 utánig domináns helyzetben lévő latinista irányvonalon keresztül.

A románok történelme a római történelem folytatásának tűnt. A románok rómaiak voltak, sem többek, sem kevesebbek.

A latinizmust a nemzeti ideológia XIX. századi megjelenése is táplálta. A románok a nemzetek korszakáig nem érezték szükségét, hogy egyértelműen elhatárolják magukat a körülöttük lévő szlávoktól. Ortodoxok voltak, akárcsak ők, a vallás és az annak megfelelő kultúra pedig többet számított, mint az etnikai eredet. A románok felfedezik, hogy ’latin szigetet képeznek egy szláv tengerben’, elszigetelten itt, Európa keleti részén - írja Lucian Boia.

Közeledés a dákokhoz


A latin purizmust a XIX. század közepe táján kezdik megkérdőjelezni.


Románia megalapításával (1859), a függetlenség (1877) és a királyság (1881) kikiáltásával a romának azt tapasztalták, hogy egyedül is boldogulnak, hogy önmagukban is képviselnek valamit, nemcsak a rómaiakra támaszkodva. Elismerik, hogy túl kevés tiszta római telepedhetett le akkoriban Dáciában. A telepesek vegyes népesség voltak, akiket az egész római világból hoztak.”

Végeztek a dákok „eltűnéséről” szóló mesével is. Bogdan Petriceicu Haşdeu nyelvész és történész 1860-ban közli a: Perit-au dacii? (Kivesztek a dákok?) című cikkét. Válasza egyszerű és logikus volt: a dákok nem tűnhettek el. A régészeti leletek aztán tárgyi bizonyítékokkal is alátámasztották ezt. A románok elkezdték már nem szégyellni a dákokat.

Különösen Hérodotosz gétákat dicsérő szavait idézgetik: „legbátrabban és legderekabbak a trákok között” (ezt azonban kiemelték a szövegkörnyezetből; Hérodotosz valójában a géták görögökkel szembeni másságát hangsúlyozta ki, egyfajta primitív beütést náluk és reakcióik sokkal inkább érzelmi, mint racionális jellegét - mutat rá Lucian Boia a Románia, Európa határországa című könyvében.

A történész folytatja:

Zamolxis igazi mintaeset. Szintén Hérodotosz Történelemében jelenik meg a színen. A történelem atyja azt mondja – bár ő maga sem hiszi igazán –, hogy ez a géta istenség ugyanolyan ember volt, mint bárki más, nevezetesen Pitagorasz filozófus rabszolgája; a halhatatlanságot hirdette a géták között. Mivel minden forrás görög (aztán római is), lehetetlen megmondani, miben állt a géták és a dákok valódi hite. Dáciában Zamolxis semmilyenfajta ábrázolásban nem jelenik meg és nemcsak a rómaiak előtti korszakban, de a mindenféle istenségekben gazdag római Dáciában sem.

És a dákok így kerülnek be a történelembe. A latinisták a nemzeti történelmet vagy a dák–római háborúkkal és Dácia rómaiak általi meghódításával kezdték, vagy éppenséggel Róma alapításával. De a XIX. század végétől a dákoké az első fejezet.

A nyugat felé hajló románok a rómaiakat helyezik előtérbe. A nacionalistákat a dákok vonzzák


Az akkoriban írt legfontosabb szintézis Alexandru D. Xenopol A románok történelme a traianusi Dáciától (Istoria românilor din Dacia traiană), Kr. e. 513-tól kezdődik.


Nem volt könnyű összebékíteni a rómaiakat és a dákokat, tehát melyikük élvez elsőbbséget? A z, hogy a románok rómaiak már senkit sem tudott meggyőzni. A románok dáko-rómaiak, de inkább rómaiak, mint dákok. A románok egyforma mértékben dákok és rómaiak. A románok dáko-rómaiak, de inkább dákok, mint rómaiak. A románok dákok! Minden megoldásnak megvoltak a maga hívei.
A nyugat felé hajló románok a rómaiakat helyezik előtérbe. A nacionalistákat a dákok vonzzák - írja Boia.
1900 környékén és még később is a domináns diskurzus még mindig a rómaiakat helyezte előtérbe. Romániában javában zajlott a modernizálódás és nyugatiasodás. Róma olyan jelkép volt, melyet nem lehetett figyelmen kívül hagyni - magyarázza a történész. Mircea Eliade nemzedéke, a 30-as évek fiatal értelmiségijei a dákokat már közelebb érezték magukhoz, mint a rómaiakat.

A románok először rómaiaknak tartották magukat, aztán keresztülmentek a dáko-római szakaszon, hogy aztán eljussanak az elrómaiasodott dákokig. A románok ma inkább dáknak tartják magukat, mint rómainak. Decebal visszavágott Traianusnak. A kétezer évvel ezelőtti legyőzött mára győztes lett.

Elmentek egészen a rómaiak teljes kiiktatásáig. De a latinisták legalább a nyelvi érvvel rendelkeztek, mely a római eredet mellett szól. A dákistáknak, hogy meggyőzőek lehessenek, be kellett bizonyítaniuk, hogy a román nem a latinból származik, hanem a dák nyelvből, ami csak felháborodást, vagy derültséget válthat ki a nyelvészekből. De a mitológia nem ismer nehézségeket. Egyes románok már tiszta dáknak tartják magukat (és úgy tűnik, nagyon sokan vannak).

Ehhez Nicolae Densuşianu, egy fantaszta tudós, az Őstörténeti Dácia (Dacia preistorică) című vaskos kötet szerzője adta meg a hangot. Az információk és következtetések bizarr keverékéhez folyamodva megfogalmazott tézise szerint, 6.000 évvel Krisztus előtt Dácia volt egy Európát, a Földközi-tenger környékét, Egyiptomot, Észak-Afrikát és Ázsia egy részét magába foglaló világbirodalom központja. Innen, a Duna és a Kárpátok mellől áramlott szét az egész világba a civilizáció. A rómaiak ősei is innen indultak Olaszország felé.

Következésképpen nem a dákok kezdtek el latinul beszélni, hanem a latinok beszéltek dákul. A nyelvről mindenfélét el lehet mondani, azon egyszerű okból, hogy senki sem ismeri (kevés szó maradt fenn, de elég annak a következtetésnek a levonásához, hogy egyáltalán nem hasonlít a latinra!)” - magyarázta Lucian Boia.

'70-es, '80-as évek: a nacionalista kommunizmus által feltámasztott elméletek


A történész azt állítja, hogy a rómaiak elutasítása és a dák örökség túlzott hangsúlyozása a Nyugattal szakítást és az autochtonizmusba süllyedést jelentették.


A két világháború közötti időszakban ilyenfajta értelmezésre támaszkodott a szélsőjobboldal. Ezeket az elméleteket néhány évtizeddel később, a 70-es, 80-as években paradox, de megmagyarázható módon a nacionalista kommunizmus élesztette újra. Mindkét változatban a dákok egy magába, a specifikus értékeibe zárkózó Románia alátámasztásához kellettek. A latin sziget dák szigetté változott.

A kommunista ideológia a nacionalizmus fokozódásának szakaszában, 1980 környékén vetették be a dákokat. A Kommunista Párt Történelmi Intézete, mely addig a munkás- és forradalmi mozgalmak kutatásával foglalkozott, radikálisan irányt váltott és elkezdett az eredet kérdésével foglalkozni (elképzelhető, hogy mekkora szakértelemmel). Újra felmelegítették Densuşianu téziseit, beleértve azt a híres érvet is, hogy a Traianus-oszlopon nem szerepelnek tolmácsok.

Ezáltal eltörölték a romanizálást, a rómaiak már csak ideiglenes hódítói voltak Dáciának. Ezzel szemben mértéktelenül felerősítik a dák civilizáció értékét. Egyetlen hiteles szakember sem tette magáévá a tiszta dákizmus tézisét. Azt a kommunista párt aktivista álkutatói karolták fel, valamint különféle, történészi képzettség nélküli nacionalista értelmiségiek. Egyes románok hagyták magukat elcsábulni, mondja Lucian Boia.

„A civilizációnál nem kevésbé csábító a civilizáció hiánya”


A románoknak megtanították, hogyan gondolkodjanak a történelmükről. Amíg a románok rómaiak voltak, addig holmi barbárokként lenézték a dákokat. Aztán – a nemzeti-autochtonista logika szellemében – kiegyensúlyozódott a mérleg, sőt, elkezdett inkább a hajdanán lenézettek felé átbillenni. Ahogy nőtt a súlyuk a románok genézisében, úgy kaptak a dákok újabb civilizációs vonásokat. A szélsőséges változat a rómaiak elutasítása és a román nép tisztán dák eredete. Ez a fajta értelmezés a dák civilizációt is a legmagasabb szintekre emelte.

Ez a nemzeti mitológia nem a valódi Dáciából fakad, hanem Nicolae Densuşianu, 1913-ban posztumusz kiadott Őstörténeti Dáciájában. E szerint a dák terület volt az első nagy civilizáció bölcsője; minden innen származik és a rómaiak is innen indultak ki, itt váltak szét az európai nyelvek és kultúrák. Ilyen körülmények között mindenféle veszteség nélkül le lehetett mondani a rómaiakról. A civilizációnál nem kevésbé csábító a civilizáció hiánya: az emberi közösségek primitív, természetes állapota”, írta Lucian Boia a Két évszázadnyi nemzeti mitológia (Două secole de mitologie naţională) című könyvében.

Lucian Boia 1980-ban hozta létre a Nemzetközi Történetírási Bizottságot. 1993 óta ő az Imaginárius Történelme Központ alapító igazgatója és történelmet oktat a Bukaresti Tudományegyetemen. Boia románul és franciául egyaránt publikál.

Kövessen bennünket a Facebookon!
Ha tetszik az oldal, csatlakozzon közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott talál meg; színes, extra tartalommal várjuk Önöket: hasznos tudnivalók, fotók, videók, góbéságok, rövid- és gyorshírek.
Forrás: EuroCom | Adevărul Timișoara