2016. december 21., szerda

Kádár Sára Hajnalka: Gyuri bácsi karácsonya

Így szakadt a hó éppen akkor is ötvenöt éve — merült emlékeibe Gyuri bácsi. Szemében könny csillogott. Szép, nagy családja volt, szorgos fiatal felesége, három kis gyereke.


régi idők karácsonya, családi élet, falusi élet, karácsony, karácsonyfa, kommunizmus, novella, szocializmus, ünnep

Nem voltak gazdagok, de jól éltek. Igaz, sokat gürcöltek, földeket vásároltak, kis gépeket, két tehenet, gyönyörű lovakat, hogy legyen, amivel meg dolgozniuk a földeket. S akkor jött a kollektivizálás.

Mennyit zaklatták, hogy álljon be a közösbe! Új világ jön, meglátja, a közösben könnyebb lesz. Persze, szájaskodtak azok, akiknek egy kapa földjük se volt, napszámba csak akkor mentek, ha kedvük tartotta. Most nekik kellene a keservesen szerzett földje, állatai, mindene. Hát, nem, nem!

De az új világ hatalma erősnek bizonyult. A nagyobb gazdák kuláklistára kerültek, elvitték őket — öt kilós csomaggal — ki tudja hova, s az otthon maradt családtagokat addig zaklatták, amíg beálltak a tsz-be. Családja, vagy az elhurcolás, rágódott ezen éjjel-nappal. Mi lesz a gyerekekkel, mindenével, ha őt elviszik? Közpréda. Így neki se volt más választása, beállt a kollektívbe.

Amikor elvitték a kisgépeket, a szekeret, az állatokat csak állott a tornácon hallgatag, s a szíve majd megszakadt. Ám a kedves lovaiért kiesett a könny a szeméből! Hát még, amikor az a semmirekellő Gazsi, rájuk csapott az ostorral! Kinyílt a bicska a zsebében, vérben forgott a szeme. Még szerencse, hogy a felesége észre térítette. Nekiment volna, s a belét is kiontotta volna Gazsinak!

Harminc év munkáját vették el tőle, a családjától, s maradtak a semmivel. Bütykös ujjaival megtörölte a szemét. De a lélek fájdalmát nem lehet letörölni!

Közeledett a karácsony. Hogy sírt szegény felesége! Bár egy karácsonyfának való kellene. Elvették a kis erdőcskéjüket is. Pénz se igen volt.
— Hozok fenyőt az erdőmből éjjel, ne félj. Te készíts a kicsikkel fára valót — vigasztalta a feleségét.

Másnap az anyjuk játszani hívta a gyerekeket. Csomagolópapír, színes papírlapok kerültek elő. Abból vágtak kisebb kockákat, majd két szélüket bevagdosták, papírláncot ragasztottak, diót festettek, almát hoztak a pincéből, gyufaszálat szúrtak beléjük. Anyjuk szaloncukrot főzött, kis formákba öntötte, vaníliás finom apró süteményt készített, közepén üres karikával. A vanília illata azt a napot juttatja Gyuri bácsi eszébe azóta is.

Aztán sűrűn kezdett havazni, csak úgy szakadt. Amikor a falura ráereszkedett az est, a nagyobbik fiával elindult az erdő felé. A baltát elrejtette a kabátja alá, nehogy megsejtse valaki, mire készülnek.

Lassan, nehezen haladtak a térdig érő hóban. Egymás nyomában lépkedtek. A hold és a fehér hó mutatta az utat. Ha ág reccsent, vagy távoli hangfoszlányokat sodort fülükbe a szél, meglapultak a hóban, mint az űzött vad. Végre, elérték az erdőt! Jól ismerte, akár a tenyerét. Hamar megtalálta a kis fenyőt. Sietve vágták ki, majd bújva, félve indultak haza.

A saját erdejéből kellett fát lopnia karácsonyra! Hogy felejthetné el ezt! Tolvajjá tette az új rendszer! A megalázást nehezen viselte el. De a gyermekeknek legyen angyaljárás! Ne érezzék ők is a bajt, bánatot.

A szél szemükbe hordta a havat, nagyokat taszított rajtuk, de szerencsével jártak. Amire hazaértek, a kicsik már aludtak. Anyjuk csomagolgatta a cukrot a papírokba. Napokkal azelőtt a saját ruháját szabta fel, hogy ruhácskát, ingeket varrjon ajándéknak. Rettegve várta őket haza.

Szorongása örömmé változott, ahogyan meglátta a hazaérkezőket. Aztán elcsendesedett a ház. Másnap estére várták az angyalt. Az istálló feletti padláson feldíszítették a fácskát, nehogy meglássák a kicsik.
— Sötétedés után jön az angyal — egyezték meg.

A gyerekek anyjukkal a nagyszoba ablaka előtt kémlelték az eget. Hátha meglátják az angyalokat! Még énekelték is a Mennyből az angyalt, a Kis karácsonyt…

Gyuri bácsi elmosolyodott. A nagyobbik gyerekkel – pedig az se volt több tizenkettőnél – sötétben bevitték a karácsonyfát a házba, alá tették az ajándékokat, s felkapcsolták a villanyt.
— Megjött az angyal! — üdvrivalgással rohantak ki a másik szobából a kisebb gyerekek.

Istenem, de örültek! Tátott szájjal bámulták a szép karácsonyfát, ragyogott a szemük a csodától. Aztán megtalálták az ajándékot is! Mutogatták egymásnak, apának, anyának a szép ruhácskát, az ingeket.

Örömük feledtette vele az elmúlt napok keserveit. Jéggé fagyott szíve felmelegedett a boldogság láttán, kiűzte fejéből egy estére, hogy mindenét elvette tőle az új rendszer, a szocializmus.

Kövessen bennünket a Facebookon!
Ha tetszik az oldal, csatlakozzon közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott talál meg; színes, extra tartalommal várjuk Önöket: hasznos tudnivalók, fotók, videók, góbéságok, rövid- és gyorshírek.
Illusztráció: Pixabay/Unsplash