2014. november 12., szerda

Melyik Románia?

A diákjaimnak néha elmondom, annak ellenére, hogy csaknem 100 éve létezik egy Románia nevű állam, még nem vagyunk ország.


1918-as egyesülés, Erdély, Havasalföld, Moldova, Románia, történelmi régiók, államelnök-választások,

Az a helyzet, hogy az 1918-as egyesülés túl rövid ideje történt és a túlságosan eltérő történelmű, túlságosan nagy kulturális és civilizációs különbségű tartományoknak még nem volt idejük összeforrni. A románok egyelőre nem alkotnak közösséget.

Arról nem is beszélve, hogy Románia normális fejlődése valójában 1940-ben véget ért és csak 1990-ben, 50 évvel később kezdődött újra. Az európai történelem mostoha volt velünk. Ha mindezeket egymás mellé teszed, akkor nagyjából tudod, miről van szó. Az idő és a történelmi esély hiánya két különálló Románia létezéséhez vezetett.

Mindezeket ezekben a napokban a november 2-i választás nyomán keletkezett választási térkép idézte fel bennem. Egyik oldalon van egy kékre festett Erdély, a másikon a vörös Ókirályság. Középen van még egy hárommegyényi magyarok által lakott zöld sziget – de itt most 20 millió románról beszélünk.

Vidéki frusztrációk

Nem lett volna semmi gond, ha a térkép úgy nézett volna ki, mint egy sakktábla. De ez a – földrajzilag a Kárpátok által is szétválasztott – két, eltérő jellegzetességű övezet kirajzolódása igen.

Az 1990-es, 1992-es választási térkép ugyanezt, a két Romániát szétválasztó képet mutatta. Akkor egy dühös erdélyi azt mondta nekem – Maradjatok a saját Romániátokkal.

De mégis, mik lennének a különbségek? Erdélyben magasabb az írni, olvasni tudók száma, mint az Ókirályságban, magasabb az életszínvonala, nagyobb fokú a városiasodás. Erdély iparosítottabb az Ókirályságnál. Itt abbahagyom az összehasonlításokat.

Amikor gépkocsival Piteşti-ből átmész Nagyszebenbe, mintha más országba kerülnél, mintha már nem Romániában lennél. A házak gondozottabbak, az utak jobban karban vannak tartva, a falvakban nagyobb a tisztaság, az emberek képzettebbek és udvariasabbak. És ez nem új dolog. Amikor Dinicu Golescu 1821-ben Bukarestből Brassóba ment száműzetésbe és egy kőből felépült városra bukkant, megértette Havasalföld elmaradottságának mértékét.

Ha megnézzük, a helyzet a mai napig, 2014-ig nem változott. Az egyrészről Erdély, másrészről Moldva és Havasalföld közötti különbségek ugyanolyan nagyok maradtak. Ezek a románnak mondott tartományok az életszínvonal, civilizáció és kultúra terén sohasem közeledtek egymáshoz. A szakadék, a gátak ugyanolyanok maradtak. És fontos – Románia európaiasodásának fő akadálya Havasalföld és Moldva elmaradottsága.

A szükséges kiigazításokhoz még néhány nemzedékre szükség van. Természetesen, ha Erdélynek lesz még türelme és ideje bevárni a regátiakat.

U. i.: Több nemzedékre visszamenően bukaresti/regáti vagyok.

Szerző: Stelian Tănase, polihisztor

Kövessen bennünket a Facebookon!
Ha tetszik az oldal, csatlakozzon közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott talál meg; színes, extra tartalommal várjuk Önöket: hasznos tudnivalók, fotók, videók, góbéságok, rövid- és gyorshírek.
Forrás: EuroCom | stelian-tanase.ro
Fotó: Flickr/andreig40