2014. november 19., szerda

Kádár Sára Hajnalka: Gyurika hőstörténete

Valami nincs rendben ezzel a gyerekkel, az utóbbi időben órákon elkalandozik a figyelme, ásítozik, mintha megnyúlt volna az arca - gondolta Edit, s aggódva figyelte a szeme sarkából.


novella, kisiskolások, iskola, gyermekkor, betegség, egészség, Élet,

Kedvelte Gyurikát, ezt a tiszta tekintetű, ragaszkodó, játékos, mindig nevető kisfiút. Tanulmányi előmenetelben nem volt kiváló ő, ám sugárzott belőle a szeretet.

Az első sorban ült, órákon esett ki a padból úgy jelentkezett, no, nem mintha mindig helyesen felelt volna a kérdésre, de szeretett a figyelem középpontjában lenni, minden lehetőséget megragadott, csak beszélhessen.

Történeteit kiszínezte, felnagyította, csodált hőssé vált bennük. Edit mosolyogva hallgatta az ártatlan gyermeki meséket. Hogyisne, amikor Gyurika farkaskölyköket simogatott a közeli erdőben, az anyafarkas megnyalogatta a kezét, egymás mellett málnáztak a barnamedvével, s ezerféle hasonló eseménnyel kápráztatta el városi osztálytársait. Hitték is meg nem is, de kedvelték őt.

Szünetekben kutyahűséggel követte tanárait folyosón, és mindig volt valami mondanivalója. Így tudta meg Edit, hogy Gyurika nem ismeri igazi szüleit, pici korában került nevelőszülőkhöz. Szereti őket, nem is akarná megismerni azokat, akik eldobták őt, erősítgette gyakran. Ezt kissé furcsállta Edit, de Gyurika boldognak látszott, és mindig nevetett.

Aztán egyre többször vált hallgataggá a cserfes kisfiú, a mesélés is abbamaradt, hiába unszolták társai, Gyurikának nem volt kedve rá, hol a feje fájt, hol álmos volt. Edit kérdésére, azt mondta, hogy korán kellett kelnie azért álmos, máskor meg későn feküdt le, mert fát kellett behordania a színbe.

Aztán egyik órán elaludt. Társai kuncogtak rajta, de Edit csendre intette őket. Hagyjátok pihenni, suttogta, addig inkább rajzoljátok le kedvenc mesehősötöket. Néhány perc múlva felébredt Gyurika, ijedten nézett szét az osztályban, társaiból meg kibukkant a pajkos nevetés. Gyurika nem nevetett, elnézést kért, s fejfájásra panaszkodott. Edit nem tudta, mire vélni a dolgot, aggódott, nem fért a fejébe, mi történhetett az örök mozgó, locsogó kisgyerekkel.

Másnap, harmadnap Gyurika hiányzott az iskolából, influenzajárvány volt, így nem tűnt fel különösebben. Editben azonban ott motoszkált valamiféle szorongás. Telefonon hívta az anyukát, de csak a postafiók kapcsolt be.

Pár nap múlva megcsörrent Edit telefonja. Zaklatott, sírástól elcsukló hangon szólt bele egy női hang. Gyurika anyja volt az. Edit megrendülten hallgatta a zavaros beszédet. Agydaganattal műtötték a gyereket fővárosban! Kómában van, de az orvosok bizakodnak a felépülésében.

Forgott Edittel a világ, lábai elgyengültek a rettenettől, alig tudta elrejteni kicsorduló könnyeit. Maga sem tudja, hogyan sikerült bátorító szavakat hebegnie.

A hír hallatán mindenki megdöbbent. A gyerekek az első hetekben gyakran szóba hozták Gyurikát, de egy ideig nem hallott róla senki.

Hetek múltán bizakodó hangon jelentkezett a fiú anyja telefonon. Gyurika felébredt a kómából, mindent ért, beszél, nem érte sérülés az agyát. Csak időre van szüksége a gyógyuláshoz.

Nagy kő gurult le a lelkekről, a gyerekek könnyezve örvendeztek. Most ők mesélték sírva, kacagva Gyurik történeteit.

Ahogy olvadni kezdett a hó, s a jég kásássá vált a patakon, a kisfiú maga hívta otthonról barátait. Jól van, ne aggódjanak érte, s mire megjönnek a vándormadarak, iskolába jöhet ő is - csacsogta nevetve. Így is történt. A gólyákkal együtt érkezett iskolába Gyurika, s kigömbölyödve, piros arccal mesélte kórházi emlékeit társainak.

Most vált igazi hőssé, győztessé a kisfiú.

Kövessen bennünket a Facebookon!
Ha tetszik az oldal, csatlakozzon közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott talál meg; színes, extra tartalommal várjuk Önöket: hasznos tudnivalók, fotók, videók, góbéságok, rövid- és gyorshírek.
Illusztráció: közkincs/pixabay