2014. október 17., péntek

Petre Barbu: Foci gyűlölettel

Untat a Románia és Magyarország közötti focirivalizálás. Ugyanaz a mérkőzéseket felvezető harcias kampányok, ugyanaz az oktalan kedélyeket felborzoló forrongás a médiában, ugyanaz a bunyó és cirkusz!


eb-selejtező, labdarúgás, Románia-Magyarország, sport, szurkolók, drukkerek
Előtérben foci, hátérben gyűlölet
Ez nem rivalizálás. Ez törzsek közötti összecsapás. A majmokéhoz hasonló viselkedés, melyek köpködnek, karmolásznak, majd beverik egymás fejét.

Végül is mi ez a nagy erőfeszítés egy kínkeserves fociért? Ha mi verjük meg a magyarokat, akkor örökkön örökké uralmunk alá hajtjuk Erdélyt? Ha a magyarok rúgnak több gólt, mint mi, elveszik tőlünk Erdélyt? Ha megverjük őket, okosabbak vagyunk náluk? Ha ők vernek meg bennünket, akkor intelligensebbek, mint mi?

Mi ennek a minden egyes Magyarország elleni mérkőzés alkalmával kirobbanó „háború”-nak a tétje? A győztesek bejutnak a döntőbe? Milyen döntőbe? Elnyernek valamilyen díjat? Nyernek több tízmillió eurót? Nő a hírnév? Mi lehet, vajon, a tét? Csak arról van szó, hogy ellenszenvesek? Vagy arról, hogy mi ostobáknak tűnünk a szemükben?

Mi ez a nagy szenvedély két bohóccsapatért? Ezek focicsapatok? Mit mutattak a legutóbbi mérkőzésükön? Semmit. Miért támogassam az enyéimet, hisz középszerűek? Mert az enyéim? Sajnálom, de nem vagyok hajlandó azokat a középszerűeket támogatni, akiket egy középszerű edző hív be a válogatottba. A középszerűséget nem bátorítani, hanem ellenkezőleg, elbocsátani kell.

A Magyarország elleni mérkőzés délutánján a metróból a Ştefan cel Mare állomáson kiszálló román szurkolók egy csoportját néztem. Üvöltöztek. Nem énekeltek. Üvöltöztek. Jól érezték magukat, mert zajonghattak, mert a felfigyeltek rájuk, mert belemásztak mások életébe. Az egyik eldobott egy petárdát és a peron megtelt füsttel. Arra gondoltam, hogy mennyi esze lehet ennek az alaknak, akik elhajított a metróállomáson egy petárdát. Miféle esze? Egy tűzzel játszó majom esze. Undorít a fanatizmus.

Felmerül bennem a kérdés, hogy ezek a fiaink, holmi B-közepes hazafiak, miért nem hajlandók tenni valamit Romániáért? Tenni! Liviu Dragnea, például, ha ügyes vezető lenne, elintézhetne néhány buldózert és néhány lapátot és felhúzhatna néhány kilométernyi gátat az árvízveszélynek kitett folyók mentén. Miért ne lapátolnának és tolnák a földet a hazáért a „hazafiak”? Fizessék őket gát-folyókilométer alapján. Miért, fáj a kezecskéjük? Megizzad a tar fejük? Fáj a sörhasuk? Építsenek gátakat kétévenként, amíg tartanak az európai, vagy világbajnoksági selejtezők.

Vagy miért ne sorozná be őket a román hadsereg „zászlóaljakba” és küldje őket békefenntartási missziókba valahova Afrikába, vagy Afganisztánba? Ha annyira adrenalint akarnak, akkor miért nem csinálják ezt komolyan, életre-halálra? Sok mindent lehet a hazáért tenni (erdőtelepítés, szemétgyűjtés, vasútjavítás). És ezzel a Nemzeti Aréna környéke is megmenekülne a húgyszagtól, mely körülbelül két napig érezhető minden mérkőzés után, ha nem esik véletlenül az eső, mert a sok hugyoshoz képest túl kevés a klozet.

Minden Románia–Magyarország mérkőzés egy focikudarc. Mert gyűlölettel játszanak. Ostoba gyűlölettel.

Románia - Magyarország: 1-1
A Bukarestben megvert „román” szurkoló neve: Bányai Sándor
Botrányosan viselkedtek a román drukkerek a magyar himnusznál
Bölöni László: Undorodom a román válogatott himnuszától

Kövessen bennünket a Facebookon!
Ha tetszik az oldal, csatlakozzon közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott talál meg; színes, extra tartalommal várjuk Önöket: hasznos tudnivalók, fotók, videók, góbéságok, rövid- és gyorshírek.
Forrás: Adevărul | EuroCom