2016. november 26., szombat

Horváth István: A nyelv csak élve tündököl

A nyelv csak élve tündököl, Erdély, erdélyi költészet, Horváth István, Magyarózd, népi költészet, vers, vers-szombat,
Úgy szabták rám ezt a nyelvet:
Lelkem csak ezzel felelhet.

Más nyelven is mutathatok
Önmagamra, hogy — ím, vagyok!
De hogy milyen vagyok és ki,
Anyanyelvem mondhatja ki.

S ha teljes emberségemben
Akarsz megismerni engem,
A lélek mély rejtekéig
Ez a nyelv vezethet végig.

Másnyelvű, más embertársam,
Szeretni legigazábban
Azon tudunk mind, melyet ránk
Ő hagyott, az — Édesanyánk.

Nincs még olyan kincs, se műszer,
Melyet ember annyi ezer
Esztendőn át használt volna:
Emberséget igazolva.

Igazolva anyanyelven.
Mellyel úgy kellett feleljen
Mások közt, hogy át az időn
Tudja, mi volt, mi van, mi jön.

Akadhat oly galád, talán,
Ki ezt a szót: Édesanyám
Megfojtani volna képes.
De az emberként is kétes.

S ahol kivetkőztethető
A nyelv, helyében temető,
Sír marad — vádló enyészet.
S lesz a nagyvilág szegényebb.

A nyelv csak élve tündököl,
Balga, ki gyilkosként rátör.
A kincs helyén hiány marad.
S nem lesz a rabló gazdagabb.
(1976)
Kövessen bennünket a Facebookon!
Ha tetszik az oldal, csatlakozzon közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott talál meg; színes, extra tartalommal várjuk Önöket: hasznos tudnivalók, fotók, videók, góbéságok, rövid- és gyorshírek.
Illusztráció: pixabay