2014. szeptember 12., péntek

Via Revolutiae. Exkluzív interjú Juhos Gáborral

Erdély, Juhos Gábor, magyarság, maraton, Maraton Székelyföld Autonómiájáért, Székelyföld, temesvári forradalom, Via Revolutiae

Sok ember az életét adta azért, hogy mi szabadabban élhessünk, ezért köszönettel tartozunk – mondja Juhos Gábor maratoni futó, aki 20 nap alatt közel 900 kilométeres táv leszaladását vállalta a temesvári forradalom emlékére. Szerinte a táv leszaladása eltörpül a forradalom hőseinek áldozatvállalásához képest.


Mióta vonzódik Erdélyhez, Székelyföldhöz?

Kb. 10 évvel ezelőtt adatott meg először, hogy ellátogassak a családommal Székelyföldre. Ekkor fedeztem fel azokat az értékeket, amelyek a mai napig meghatározóak az életemben. Egyenes tekintetű, egyenes gerincű, nagyszerű emberek, a csodálatos táj, amit a Jóisten ajándékának tekintek. Azt követően megint sokáig nem tudtam odautazni, a tavalyi évi csíksomlyói búcsúra sikerült eljutnom, az ott ért hatások szellemében fogant meg a székelyföldi maraton gondolata.

Mióta szalad?

Egészen kisgyerekkorom óta sportolok, több évig a székelyhídi Törekvés focicsapat tagja voltam. Más, különböző megyei bajnokságokban szereplő csapatokban is rúgtam a labdát, de nem vittem túl sokra. Az erősségem mindig a futás volt, még a focipályán is. A mai magyar focistákkal szemben én még ahhoz a generációhoz tartozom, akik a 90. percet ugyanazzal a vitalitással futották, mint az első perceket (persze nem válogatott szinten). Mi több előfordult, hogy egy-egy jól végződött meccs és némi sörözés után kedvünk szottyant egy kis grundfocira is. Miután családot alapítottam, már nem tudtam tovább labdarúgói ambícióimat folytatni, így amikor lehetőségem volt rá futottam egy-egy jót. Csak úgy magam miatt.

Szegény embernek születtem, tanulnom és dolgoznom kellett, hogy a családom ne szenvedjen hiányt alapvető javakban. De a sors útjai kifürkészhetetlenek, miközben a családomért gyakorolt intenzív „futásom” kilométereit róttam, egyszer csak utamat keresztezte egy, az én szemüvegemen át nem látható sziklafal. E szörnyű tragédiában lelkileg megsemmisültem. Ennek következtében úgy éreztem jó volna testileg is, de ahhoz túl gyáva voltam.

autonómia, Erdély, Juhos Gábor, magyarság, maraton, Maraton Székelyföld Autonómiájáért, Székelyföld, temesvári forradalom, Via Revolutiae,
Egy felvidéki barátom megajándékozott az első 50 maratoni élményeiről írott könyvével. Ebben olvastam, hogy egyik versenyen egy futótársa célba érkezés után összeesett és meghalt. Ezt akkor szinte kihagyhatatlan tippként fogtam fel. Én korábban már – felkészülve rá – többször lefutottam a maratoni vagy ahhoz közeli távot, de hivatalosan megrendezett versenyre még nem neveztem be. Ekkor viszont – felkészülés nélkül – beneveztem az első hivatalos maratoni versenyre, benyújtva ezzel a Jóistennek felmondó levelemet. Ez 2012 márciusában történt Debrecenben. A Jóisten azonban nem fogadta el felmondó levelemet, iszonyú szenvedéssel öt órán túli idővel végigfutottam a 42,195 kilométert és ezzel életre ítéltettem. Ezután – fájdalmamat enyhítendő – elkezdtem kétségbeesetten „gyógyszer” után kutatni, és így neveztem be a következő maratoni versenyre, majd újra és újra, egyre jobb időeredményekkel problémamentesen célba érve, újjászülettem. Ekkor jöttem rá, hogy a megsemmisülés gondolatát a Jóisten valójában orvosságként gurította elém.

Mi a civil foglalkozása?

Egy kis saját cég keretében gyógyászati segédeszközök forgalmazásával foglalkozom.

Melyik volt a legelső, Székelyföldhöz, Erdélyhez kötődő szaladása?

2013 szeptemberében futottam először a Maraton Székelyföld Autonómiájáért elnevezésű körmaratont.

A Székelyföld autonómiájáért több mint 500 kilométert szaladt, majd leszaladta a Székelyek Nagy Menetelése útvonalán a Bereck-Kökös távot is. Hogyan értékeli akciójának eredményeit?

Valahogy úgy, mint az elefántok szexuális életét, amely esetben közismert, hogy óriási nagy trombitálással kezdődik, de az eredmény cirka 18 hónap múlva látható. Én hiszem, hogy a megtermékenyítés megtörtént, az eredményt pedig a 2015-ös esztendőre várom.

Mi késztette arra, hogy a forradalom évfordulója emlékére leszaladja a Temesvár-Nagyvárad-Szatmárnémeti-Kolozsvár távot?

És megteremté Isten az eget és a földet és látá Isten, hogy jó”. A teremtő az embert a saját képére teremtette. Én is úgy látom, hogy amit a tavalyi évben tettem, az jó. A gratulációkból, a véget nem érő köszönetekből arra következtetek, hogy sok embernek örömöt tudtam szerezni, egy lélegzetnyi boldogságot és talán egy parányi reményt is. Sokat kaptam én is, megismertem sok jóakaratú embert, egy porig alázott élethelyzetből felemelt fővel tudtam fogadni az őszinte szívből jövő elismeréseket, amire minden élő-érző embernek nagy szüksége van. Én mindig igyekeztem jót tenni, de csak kevésszer adatott meg, hogy elismerésben részesüljek. A székelyföldi maraton által sokszorosan kárpótolt a sors és ezt ezúttal is mindenkinek milliószor köszönöm.

Senki sem szerethet jobban, mint aki életét adja barátaiért” – mondta Jézus. 1989- ben sok embertársunk – nemzeti hovatartozástól függetlenül - az életét adta azért, hogy mi, a nem minden esetben méltó utódok egy boldogabb világban élhessünk. Én ezzel az emberi mércével mérve grandiózus, ám mégis az elesett hősökhöz képest jelentéktelen áldozattal szeretném megköszönni nekik és nem utolsó sorban a szintén nagy áldozatot vállaló, még köztünk lévő hősöknek azt, hogy mi, méltatlan utódok egy szabadabb világban élhetünk. Ezen túlmenően nekem az autonómia ügye életem végéig szívügyem marad.

Mekkora ez a táv pontosan? Hány naposra tervezte?

Két időszakaszban kb. 860 kilométert futok. Az elsőt szeptember 14-én kezdem meg, Újvárosy Ernő temesvári egyházfinak, a romániai „forradalom” első áldozatának emléknapján. 12 napon át 540 km távot szaladok Temesvárról indulva, Szatmárnémetin át Kolozsvárig, majd december 15. és 22 között, a véres eseménysorozat szó szerinti évfordulója időtávjában 320 kilométert Kolozsvár és Temesvár között.

Milyen mértékben érzi felkészültnek magát? A Via Revolutiae maratont követően tervez-e más, nagyobb szabású akciót?

Nagyon magas hegy megmászása előtt állok. A jobb bokám év elején megsérült, így szaladtam eddig az idén 8 maratont és 2 (hegyi) félmaratont. A Jóisten segítségében és a jóakaratú emberek imádságában bízva indulok el vasárnap a vállalt 540 km-es táv 12 nap alatti teljesítésére. Ez a helyzet szerénységre kötelez. Egyébként nem én találom ki, hogy mikor, mit csináljak. Ha az idei feladatot – a Teremtő akarata szerint – sikerül teljesítenem, bizonyosan tudom, hogy megbízatásom még nem ér véget. Nyitott szívvel várom a megbízásokat mindaddig, amíg erőmből futja.

Sokat jár Székelyföldre. Nem gondolkodott azon, hogy ideköltözik?

De igen, meglehetősen sokat foglalkoztat ez a gondolat. Fészekrakó vágyaimat 27 éve bontottam ki Budapesten, de nem sikerült itt gyökeret eresztenem. Mint tó partján a szárnyaszegett hattyú olyan vagyok itt. Gyönyörű ez a város, de én csupán jövevény vagyok.

Kérdezett: Z. Nagy István

Kövessen bennünket a Facebookon!
Ha tetszik az oldal, csatlakozzon közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott talál meg; színes, extra tartalommal várjuk Önöket: hasznos tudnivalók, fotók, videók, góbéságok, rövid- és gyorshírek.