2015. november 28., szombat

Mészely József: Az éneklő hajléktalan

Az éneklő hajléktalan, hajléktalan, kultúra, költemény, magyarság, Mészely József, vers,
Ott ül naponta
a nappal is kivilágított posta
előtti tágas és forgalmas tér
hol egyik, hol másik szegletén,
a piszkos szatyrába                        
gyömöszölt cókmókja halmán        
görnyedtté töpörödve,                  
elcsüggesztően kajlán,                  
mint aki védtelen maradt,            
kinek kezéből vértet, kardot
a kegyetlen sors véletlene
már végképp kiragadt,
mint aki nem vár már
megváltó víg napokra,
erőt ércező éjjelekre,
mint akiben az emlékek fénye
elhevert lusta lomhán,
a hajléktalanná semmiző lét
viharvert kacatján, roncsán…
És mégis, ahogy a minap
borostás arccal
s fátyolos hanggal
csupa szívből énekelt,
csenevész dalából
éltetően a hit zenélt,
és nem sajnálatért,
nem féltő szánalomért,
csak könyörgött
egy kis türelemért,
egy kis meghallgatásért…

Megértő könyörületért
esengett véznán is lüktető dala
és azért, hogy úgy, mint valaha,
szeretne újra légies lenni
és velünk együtt menni, menni,
tele táskával, szatyorral
emberi szóért hazatérni,
és jó lenne, ha megint a hajdani
zárba haraphatna a kulcsa,
hogy beléphessen újra és újra,
abba az ölelő világba
ahol fénylett hajdan számára
szerettei szemének ikercsillaga.
És, ha szabad perce akadna
s ülhetne csendben,
senkit se zavarva
felhúzott térdekkel
a puha fotelban, ágyban,
és nem így, mint itt az utcasarkon
a köpések fényétől szeplős koszban,
kalandos terveket
szőne váltig,
és bízna bennük,
hogy mind valóra válik,
és nem tartaná fogva
a kétségbeesés, a szégyen,
amitől minden ember
csak a semmi felé lépdel…

Miközben dala
rajtam átsugárzott,
testem lúdbőr
kúpokat bokrozott
s remegő kézzel pénztárcámban
az aprók után kotorásztam,
ő tovább dalolva
hozzám így fordula:
„Jaj, ne keresse,
lehet még rá szüksége,
hagyja a nehezebb napokra,
de szívből örültem ma
és először,
hogy megszólított valakit
e dalocska,
hogy valaki végighallgatta,
s amiről énekeltem,
látom, meg is hatotta,
mert e dalocskám az életem,
ez számomra a kegyelem,
s bár jól tudom, az életem
inkább rémes, mint érdekes,
üzenni azért mégis — hittel hiszem —
minden napszentültig érdemes.”
Vásárolj be egy rászorulónak!
Mészely József: Az emberért

Kövessen bennünket a Facebookon!
Ha tetszik az oldal, csatlakozzon közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott talál meg; színes, extra tartalommal várjuk Önöket: hasznos tudnivalók, fotók, videók, góbéságok, rövid- és gyorshírek.