2014. szeptember 26., péntek

Köcsöghercegek

homoszexualitás, buzilobbi, meleg-jogok, Jeffrey A. Miles, The Princes and the Treasure, A hercegek és a kincs, mese, könyv, gyermekirodalom,

Történt egyszer, tán nem is olyan régen, hogy nyomdafestéket kapott és napvilágot látott egy gyermekeknek szánt könyv. Meséskönyv. Tündérmese gyermekeknek, forró vitatéma felnőtteknek. 


Egy amerikai egyetemi professzor, Jeffrey A. Miles februárban publikált, „The Princes and the Treasure” (magyarul: A hercegek és a kincs) című meséje néhány napja magyar nyelven is rendelhető az interneten. Eddig minden rendben. Csakhogy a könyv egy új műfajban fogant, kínos témát feszeget...

Felejtsenek el mindent, amit a tündérmesékről tudnak! Bár jószerivel itt is fellelhetőek a klasszikus meseelemek, van ugye Tündérország-királyság, öreg király, s néki fiatal leánykája, kit elrabol a gonosz boszorka, és akinek kiszabadítására daliás hercegek indulnak, van varázslat, viszont van itt ám egy olyan csoda is, amihez foghatót nem látott még senki fia, üveghegyen innen és túl!

Mr. Miles egy laza csavarral egymásba szeretteti a két herceget: Gallant és Ernest rádöbbennek, hogy nekik nem a szépséges Elena kell, úgyhogy annak hollywoodi rendje s módja szerint coming outolnak, de várjanak!, a történet csavarja még egyet fordul, derül ki, Elena is a saját neméhez vonzódik. A fiatalok összeházasodnak, fiú fiúval, lány lánnyal. Ásó, kapa, nagyharang! Még ma is élnek, ha fejbe nem csapta őket egy homofób bakarasz.

Mondani sem kell, a könyv óriási port kavart, kinyitotta Pandóra szelencéjét; a homoszexualitást és az egyneműek házasságát ellenző ultrakatolikus amerikai szervezetek először se köpni, se nyelni nem tudtak, amikor farkasszemet néztek a könyv rémgiccses borítóján „prájdoló” hercegekkel, aztán mikor felocsúdtak a kábulatból, kígyót, békát s hétfejű sárkányt skandáltak, hogy ez micsoda skandalum!

Az eurovíziós „kolbászparádé” idején portálunk több olvasója hiányolta az állásfoglalást részemről. Önnek mindig határozott, markáns véleménye van, mondja el, írja le, mit gondol a „szakállas hölgyről” - kértek többen levélben. Hasonlóképpen a Budapest Pride kapcsán. Nem fogalmaztam meg akkor véleményt, megtette helyettem mindenki más, aki Facebook- vagy twitter-fiókkal, billentyűzettel vagy érintő képernyővel rendelkezett. Sajnálatos módon olyan szinten zajlott és ragadt le a beszélgetés, ahová egyszerűen nem volt gusztusom lesüllyedni.

Ugyanez történik most is. Ahelyett, hogy a maguk életével, szerelmével, gyermekeivel, privát nyomorúságaival, személyes problémáival lennének elfoglalva, egyesek a Bibliával hadonászva buziznak magukból kikelve. Semmi kedvem végeláthatatlan érvszegény vitákba bonyolódni előítéletes személyekkel arról, hogy betegség-e vagy sem, ördögtől való-e vagy sem a homoszexualitás, arról, hogy a rossz nevelés okozza-e, hogy normális-e vagy sem.

Olvasom a gyűlölettől fröcsögő, homofób töltetű hozzászólásokat, és akarva-akaratlanul megakad a szemem a kommentelő profil- vagy facebookos borítóképén; általában a szexualitásukban biztos(nak tűnő) heteroszexuális férfiak, akik büszkén pózolnak gyermekeikkel.

Ilyenkor mindig ugyanaz a kárörvendő gondolat fut át az agyamon, éspedig, hogy de szeretnék egy légy lenni a falon, amikor pár év múlva az empátiát, toleranciát és felebaráti szeretetet hallásból sem ismerő bigott köcsögkirályok elé odaállnak a most még csak páresztendős fiaik és minden bátorságukat összeszedve bejelentik: Apa, herceg vagyok, köcsögherceg.
Az élet olyan, mint egy doboz bonbon: az ember nem tudhatja, mit vesz belőle. (Forrest Gump)
Kövessen bennünket a Facebookon!
Ha tetszik az oldal, csatlakozzon közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott talál meg; színes, extra tartalommal várjuk Önöket: hasznos tudnivalók, fotók, videók, góbéságok, rövid- és gyorshírek.
Fotó: Amazon