2014. augusztus 28., csütörtök

Körmünkre csapott az RMDSZ

Az egyetlen megmaradt Gábor Áron-ágyú sepsiszentgyörgyi „rezidenciájának” véglegesítésével kapcsolatban közölt Hazatért Gábor Áron rézágyúja című anyagunk kiverte néhány RMDSZ-közeli személy biztosítékát. Mi történt? Egy RMDSZ-közleményt is idéző hírügynökségi anyagból kiszerkesztettük a Kelemen Hunorra vonatkozó, erősen propagandaszagú passzust.


Kelemen Hunor, RMDSZ, szabad sajtó, szerkesztőségi vélemény, szabad sajtó, Gábor Áron, Gábor Áron rézágyúja, Gábor Áron emléktábla
Gábor Áron emléktábla Sepsiszentgyörgyön. Márkó László felvétele.
„Pártunk és vezéreink” azonban nem rekedtek teljesen cikken kívül: az anyagba - épp a teljes tájékoztatás kedvéért - beágyaztuk a Duna Híradó vonatkozó riportját, ami többek között megszólaltatta Tamás Sándort, a Kovászna megyei tanács elnökét is, aki nyilatkozatában - nem kis meglepetésünkre -, egy árva szót sem szentelt a kulturális miniszteri és miniszterelnök-helyettesi tisztséget is betöltő pártfőnöke „hőstettének”.

A kákán is csomót kereső buzgómócsing pártkatonák, akik - feltehetően bizonyítási vágyból - hangot adtak nemtetszésüknek, és kifogásolták a Ponta-kabinet határozatával kapcsolatos „lezser megfogalmazásunkat”, azt, hogy nem mondtunk köszönetet és nem méltattuk megfelelően Kelemen Hunor valamint az RMDSZ országos és háromszéki képviselőinek négy évnyi munkáját, megfeledkeznek arról, hogy politikusként nem áll módjukban beleszólni egy független lap szerkesztőségi munkájába.

Már rég elmúltak azok az idők, amikor a pártiroda szolgálatos „sajtófigyelője” telefonon diktálta be a másnapi lapszám tartalmát. A rendszerváltás már több mint két évtizeddel ezelőtt végbement, a kommunista párt is rég megszűnt - bár szelleme tovább él -, és ha a Markó Béláktól nem is, de egy fiatal, feltörekvő politikustól elvárná az ember, hogy ne az „aki nincs velünk, az ellenünk van” - típusú kommunista reflexek vezéreljék, hogy megértsék és elfogadják egy sajtóorgánum - legyen az nyomtatott vagy online - szólásszabadsághoz, szabad tartalom- és közlési formaválasztáshoz való jogát.

A vhegy.com főszerkesztőjeként magam hoztam meg az RMDSZ-elnökre utaló passzus híranyagból történő mellőzésének döntését. Miért? Gondolom nem kell részleteznem, hogy 25 év bukaresti politizálás után jelenleg hol áll az RMDSZ-politikusok bizalmi és hitelindexe; már számtalanszor megtettem itt, vagy a Háromszék napilap hasábjain. Kelemen Hunor szövetségi elnöknek az elmúlt hónapban hozott döntéseivel sikerült elveszítenie a maradék hitelét is. A kormányból kilépő, de koalícióban maradó, végül a kormányba is visszatáncoló, a Ponta-kormány tagjaként önmagával perben álló, tudathasadásos állapotban dolgozó politikus és kirakatpártvezér, akiről Verestóy „Isten druzsbája” Attila azt találta mondani: „Hunor mehet, az ő baja, de mi maradunk!”, a mi szemünkben erkölcsileg teljesen hitelét vesztette. Részünkről már akkor megszületett a döntés, hogy a jövőben nem foglalkozunk a Kelemen Hunorról szóló hírekkel.

Meg kell említenünk a nemzeti örökségünk részét képező neves történelmi személyiségek és hőseink jelen politikába való öncélú beemelését, identitásuk, magyarságunkat szolgáló, közösségi megmaradásunkat eredményező példátlan és páratlan tetteik, a hazához való hűségük és a szabadság melletti elkötelezettségük gusztustalan és gátlástalan elsajátítását, politikai tőkévé konvertálását. Politikusaink szemrebbenés nélkül gyártják kampányízű, parasztvakító szlogenjeiket a kontextusból kiragadt idézetek nyersanyagából. Jönnek szembe velünk a Dózsa Györgynek, Gábor Áronnak, Mikó Imrének vagy Kós Károlynak tulajdonított valós vagy fabrikált citátumok. Már-már elhisszük, hogy a „Lesz ágyú!” legendás kijelentés nem a berecki ezermestertől származik...




Ha egyik-másikuk ma élne és látná, hogy mivé fajultak késői utódaik, azok, akikért feláldozták magukat, hogy az erdélyi magyarság jelenkori képviselői politikai alku tárgyává alacsonyították le az egykoron magasztos eszméket, hogy a hazai politika bolhapiacán árulják a mindenkori kampányokban megtévesztett erdélyi magyarok szavazatait, ha a ma kampányeszközként használt ágyúhős átlapozná a rendszerváltás utáni Románia történelmét és szembesülne az RMDSZ román politikában betöltött immár legendás örömlány szerepével, egymaga emelné le egyetlen megmaradt rézágyúját a múzeumi piedesztálról és gurítaná vissza Bukarestbe, hogy „ha tetszik, ha nem kedves, Ajgel Ágnes és társai”, kilője Kelement és társait a miniszteri bársonyszékből és a hírügynökségi anyagokból.

Ha pedig nem találna célba, mérget vehet rá kisasszony, hogy Ő maga állna az ágyúcső elé, ahogy azt egykoron ígérte - pedig nem neki kellene -, mert Ő, ellentétben az RMDSZ-szel, állta a szavát.

Kerekes Gyula

Kövessen bennünket a Facebookon!
Ha tetszik az oldal, csatlakozzon közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott talál meg; színes, extra tartalommal várjuk Önöket: hasznos tudnivalók, fotók, videók, góbéságok, rövid- és gyorshírek.