2014. július 5., szombat

József Attila: Aratásban

            A búzát vágja sok szilaj legény                 A rengő búza hódoló remény.
            - Marokszedő leány halad nyomukba -       Tikkadtan fekszik lábaikhoz hullva;
            A síma réz-orcájok kipirulva.                  Mint fáradt gyermek, anyjára borulva.
            És villog a nap kaszájok hegyén.                És ihatnék a kutya is, szegény.

vers, költészet, József Attila, Aratásban, aratás,
Egy szomjazó legény hűs fához lábol,
Jó hosszút kortyant öblös kulacsából
És visszaindul, várja a dolog.

A nap forró haragja újraéled,
A homlokokról izzadság csorog,
De gyűl a keresztekbe-rakott élet.
Kövessen bennünket a Facebookon!
Ha tetszik az oldal, csatlakozzon közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott talál meg; színes, extra tartalommal várjuk Önöket: hasznos tudnivalók, fotók, videók, góbéságok, rövid- és gyorshírek.