2017. június 1., csütörtök

Zelenka Brigitta: Csíksomlyó felé

Csíksomlyó, Erdély, Székelyföld, szülőfalu, szülőföld, vers,
A csíksomlyói búcsúba tartó Boldogasszony zarándokvonat halad a Tatros völgyhídon Gyimesfelsőloknál
Kattognak alattam a kerekek,
repeső öröm és fojtó félelem
röptet szárnyakon, s bénítón szívbe mar
mert szülőföld ez a tájék nekem.
Itt fogant, s rejtőzik mélyen e földben
múltam s jelenem sejtett gyökere,
csillag-palástot itt adott rám az éj,
és lett érdes értem Apám tenyere.
Andalít a múlt gyermek-volt dalával
— nem évek teltek, mögöttem perc csupán —,
fenyvesillat leng körül a csendben
patak-párás erdőn hajnalhasadtán.
Száguld a vonat az Olt menti tájon,
hol szemembe zárva minden rögdarab,
fűzfák hajolnak selymesen a parton,
s vártemplom áll őrzőn zöld erdő alatt.
Nyújtózik előttem a rozoga híd,
felsejlenek a faluvégi házak,
szivárvány-képzelet szívem repíti:
talán csak tévedés, otthon mégis várnak...
Évek sodorták el dőre álmaid,
kattog a vonat, otthon senki se vár.
Könnyfüggöny mögül még dereng a határ,
aztán lassan-lassan ködbe vész a táj.
Tagjaimon ólomsúly, pillám nehéz,
de szellő-sóhaj könnyű álmot ígér,
öröm-várakozva siet elém Anyám,
ó, boldog pillanat, mindjárt ideér...
Kövessen bennünket a Facebookon!
Ha tetszik az oldal, csatlakozzon közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott talál meg; színes, extra tartalommal várjuk Önöket: hasznos tudnivalók, fotók, videók, góbéságok, rövid- és gyorshírek.
Fotó: Mohai Balázs/MTI