2014. június 13., péntek

Elhunyt Grosics Gyula, az Aranycsapat egykori kapusa

A család tájékoztatása szerint "Grosics Gyula, a Nemzet Sportolója 11.20 perckor, álmában, megtért Teremtőjéhez".


Grosics Gyula a Magyar Labdarúgó Szövetség budapesti székháza előtt
2012. augusztus 2-án. 
Grosics Gyulát az elmúlt években többször kórházban ápolták, bevallása szerint három szívinfarktus érte, az egyiknél, amikor elesett, eltört a bordája, majd többször kilyukadt a tüdeje. Családja csütörtökön közölte a sajtóval, hogy a szokásos kontrollvizsgálatot követően ismét kórházban ápolják.

A legendás Aranycsapatból - amely 1953-ban Londonban 6-3-ra verte Angliát - már csak Buzánszky Jenő él, a vele együtt 2011-ben a Nemzet Sportolói közé választott Grosicsot megelőzően Puskás Ferenc 2006-ban távozott az élők sorából.

Buzánszky Jenő  mély fájdalommal értesült barátja elvesztéséről; pénteken kora délután együtt kellett volna utaznia Grosiccsal Berlinbe, a Német Labdarúgó Szövetség ugyanis meghívta őket az 1954-es berni világbajnoki döntő 60. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségre.
A barátom marad örökre. Együtt éltünk át szép sikereket és kudarcokat. Mindig lehetett rá számítani. A napokban kórházban volt, és mondta, hogy nem tud jönni Berlinbe velem. Reméltem, hogy felgyógyul, hazamehet, és megint mehettünk volna ünnepségekre, baráti összejövetelekre. Ennek a közös útnak most vége.
Az 1954-es svájci vb berni fináléjában a németek meglepetésre 3-2-re legyőzték az Aranycsapatot.
Grosics Gyula1926. február 4-én született Dorogon. Szülővárosában kezdett el futballozni, első profi klubja a Dorogi Bányász volt. 1947-ben került a MATEOSZ-hoz, 1950-ben pedig már a Budapesti Honvéd játékosa volt. 
1954 novemberében 13 hónapra eltiltották a futballtól, majd Tatabányán kellett folytatnia pályafutását. ahonnan 1956-ban került a Tatabányai Bányászhoz, itt fejezte be pályafutását. 
Négyszeres magyar bajnok, összesen 390 élvonalbeli meccsen lépett pályára. A magyar válogatottban 1947 és 1962 között 86 mérkőzésen szerepelt - ő állt az Aranycsapat kapujában 1948 és 1954 között is, amíg a válogatott egyetlen mérkőzést sem veszített el. 
Tagja volt az 1952-es helsinki ötkarikás játékokon olimpiai bajnokcsapatnak, az 1953-as Európa Kupa-győztes (ami ma Eb), valamint az 1954-es svájci világbajnokságon második helyezett együttesnek is. 
Három világbajnokságon szerepelt - 1954, 1958, 1962 -, és természetesen az előző évszázad mérkőzésén, a londoni 6:3-as magyar-angol mérkőzésen is ő védett. 
Wembley stadion, Aranycsapat, elhalálozás, Grosics Gyula, az évszázad mérkőzése
Grosics Gyula hárít egy angol támadást az évszázad mérkőzésén
a Wembley stadionban.
Az újságírók hatszor választották be az aktuális év világválogatottjába. Négyszer jelölték őt az Aranylabdára, s mind a négy alkalommal a legjobb tíz között szerepelt. 1999-ben beválasztották a világ valaha élt tíz legjobb kapusa közé, 1952-ben - az olimpiai győzelem évében - az Év Sportolója, 1959-ben pedig az Év Labdarúgója volt. 
Edzőként Tatabányán, Salgótarjánban, a KSI-ben és Kuvaitban - itt szakfelügyelőként a főiskolai és egyetemi klubok mellett - dolgozott. Tizennyolc éven át volt a Volán SC elnöke, s nyugdíjba vonulása után is aktív szereplője maradt a futballéletnek. 
1995-ben a NOB és a MOB is olimpiai érdemrenddel tüntette ki.