2014. június 18., szerda

4BT: Bárgyú Balfék Biztosított Betegek Társasága

Szerző: Z. Nagy István

Történt május közepe tájékán, hogy felkerestem családorvosomat, majd családorvosi beutalóval a székelyudvarhelyi kórház bőrgyógyászati járóbeteg-rendelőjét.


Próbatétel: az egészségügyi ellátás minősége kívánnivalót hagy maga után Székelyföldön is
Rendelési időben érkeztem meg a Poliklinikára, az ajtó előtt beteg nem lévén, benyitottam. A nővérke megkérdezte, mit akarok? Mondom, beutalóm és panaszom van, doktornő van-e? Rám néz, olyan tekintettel, mintha a Holdról érkeztem volna...

- Hát az nem úgy van! Programálni tudom - lapozza füzetét -, június másodikára, hétfőre, fél tizenegyre. Jóformán szóhoz sem jutok, már az ajtón kívül találom magam. Ránézek az órára, a rendelési időnek tartania kellene még 15 percig. Hazamegyek, és mivel szerencsére nem a súlyosabbak közé tartozik bajom, várok.

Június másodika, fél tizenegy, 12-en állunk a bőrgyógyászati járóbeteg-rendelő előtt. Hatalmas késésben vagyok, mondják szakavatott és rutinos betegtársaim, olyan is van, aki fél tízre érkezett és az iratkozási listát felülírandó, kopogni kell az ajtón, valamint a nővérkének beadni a személyit és a küldőpapírt.

Negyed tizenkettőkor megérkezik a doktornő, elindul a rendelés, fél tízre érkező betegtársamat behívják fél tizenkettőkor. Én, fél tizenegyes érkezéssel, tojáshéjjal a seggemen, várok. 11. vagyok, kb. negyed egyre kerülök sorra. Gyors vizsgálat, a doktornő 100%-ban térítéses receptet ír, majd egy küldőpapírt a laborba.
- Ha szerdára elkészül a vizsgálattal, jöjjön vissza. Előtte hívjon telefonon.

Elmegyek a laborba, és mivel többnapos a vizsgálat, juszt nem készülnek el az eredmények szerdára. Hívom a nővérkét, azt mondja, háááát, csak két hét múlva tudom programálni, június 18-ára, szerdára, 11 órára. A laborba kapott eredményeket összehajtogatom, elteszem jó mélyre, mivel egyhamar szükség nem lesz rá. Időközben egészségügyi dolgokban lényegesen jártasabb ismerőseim azt tanácsolják, hogy menjek a magánrendelőbe, mert ott 80 lej ellenében várólistásan ugyan, de hajszálpontosan fogadnak. Nem hallgatok a szép szóra, ezek után most már kíváncsi vagyok, hogy mi történhet még. Ha valami súlyosabb betegségem lenne, már - lehet - rég el lenne hullva a hajam, vagy dinómintásan kipikkelyesdve a bőröm, illetve az is lehet, hogy rég alulról szagolnám az ibolyát. Várok, tűrök. Apró, de kellemetlen és bosszantó a bántalmam.

Végre valahára eljön a nagy nap, június 18. Szaladva-szaladok a rendelőbe, fél tizenegykor már ott vagyok, nehogy ismét értetlenül vágják a fejemhez, hogy nem mentem időben. Beadom a papírt és a személyit, már így is megelőztek páran, a folyosón kb. 15 ember szorong. Kezemben a laboreredményeim és várok. Várok, várok...

Tíznegyven, tizenegy, tizenegytíz, tizenegyhuszonöt, tizenegynegyven, doktornő még sehol, türelmetlenül toporognak betegtársaim is, tizenegyötven, tizenkettő, tizenkettőtíz. Fiatal házaspár zúgolódik: "Barótról jöttünk, felkeltünk hajnalban, hogy ideérjünk, ilyen nincs!"

Tizenkettő húszkor bekopogok a rendelőbe, mondom a nővérkének:
- Kellene a személyim, illetve a papírom, dolgom van, mennem kéne.
Rám néz, szó nélkül visszaadja. Kérdezem bátortalanul, nehogy sértésnek találja venni:
- Valamikorra be tudna programálni?
- Be - lapozza a füzetet -, június 30-ára, hétfőre. Fél tizenkettőkor jöhet.

Elteszem papírjaimat, elköszönök, majd kifele jövet azon gondolkodom, hogyan is működnek ezek a dolgok: ha magánrendelésre mész, kifizeted a 80 lejt és a programált időpontban azonnal szóba állnak veled. Ha - teszem fel - nincs pénzed, vagy ha arra döntesz, hogy inkább a járóbeteg-rendelőben kivárod sorodat, akkor lehet, hogy másfél hónap múlva kerülsz sorra, megaláznak, rád szólnak, kiküldenek, órabérben elvárakozod a többszörösét a magánpraxis díjának. Ha nincs pénzed, nem nagyon van más választásod, rossz oldalra születtél. Ha van pénzed, de sztrájkolsz, mert úgy gondolod, hogy a befizetett egészségbiztosításod lehetővé teszi a térítésmentes kezelést, akkor a fentebb levezetett képlet alapján úgy tűnik, hülye vagy. Meg is aláznak, jóval többe is kerül, időben is jóval több.

Ezek után nem maradt más, minthogy megalakítsam a 4B-k Társaságát: Bárgyú Balfék Biztosított Betegek Társaságát. Szerintem tagokban nem lesz hiány. Ha a közeljövőben valami apró bántalomban elhaláloznék, akkor az azt jelenti, igaza volt ismerősömnek:
- Ne foglalkozz az orvosokkal, mert valamilyen betegségeddel előbb-utóbb hozzájuk kerülsz.

Kövessen bennünket a Facebookon!
Ha tetszik az oldal, csatlakozzon közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott talál meg; színes, extra tartalommal várjuk Önöket: hasznos tudnivalók, fotók, videók, góbéságok, rövid- és gyorshírek.