2016. május 18., szerda

Kádár Sára Hajnalka: Szent Anna nyomában

A város még aludt, amikor a hátizsákos, izgatott gyerekek már ott toporogtak az udvaron. Erdély mesés mondavilága volt az úti cél. 


novella, Szent Anna-tó, kirándulás, Erdély, Székelyföld, Kádár Sára Hajnalka

Egy-kettőre egymásra leltek a barátok, a kísérők is vidámabban üdvözölték őket, s a szülők aggodalmait is szempillantás alatt eloszlatták. „Nem lesz semmi baj, tessék nyugodtan hazamenni” — biztatták az ott lábatlankodó felnőtteket.

A nap kipislogott már a tömbházak mögül, álmos emberek siettek el a kapu előtt, de a kirándulóbusznak híre-hamva se volt. „Jöhetne már a kocsi...” — türelmetlenkedtek, s szemük az utat kémlelte. Aztán a tanárnő telefonon beszélt valakivel.

A gyerekhad elcsendesedve fülelt. Kiderült, hogy a busz elromlott az úton, de elindult egy másik, legyenek türelemmel. Hangos ujjongásba törtek ki, s arra az autó is megérkezett. Mindenki a barátja mellé ülhetett, az izgalom gyorsan elröppent.

Lassan kinyílt a táj a betontenger lakói előtt. Tarka rétek, lágyan hullámzó dombok közt suhantak, amelyek aztán heggyé, őrt álló sziklaóriásokká nőttek. Megbabonázta lelküket a káprázatos látvány, és a Szent Annáról, a szépséges leányról szóló monda, kinek fájdalmas könyörgésére megnyílt a hegy, s tóvá változott a kínzóhely.

A gyérülő fák között megcsillant a kerek tó vize is! Volt, aki hattyút vélt látni rajta. Vagy csak a képzelete szülte? Mint zárkából szabadult csikók, nyargalásztak vidáman a tó partján a gyerekek, néhányan a hideg vízbe is belegázoltak harsány kacajjal fröcskölve le a többieket. Aztán rőzsét gyűjtöttek az erdőben, tüzet raktak a kijelölt helyen, hegyes nyársakon szalonnát sütöttek, s az olvadó zsírt kenyérre vágott zöldhagymára csepegtették. Mind a tíz ujjukat megnyalták e ritka finomság után! Jóllakottan lustálkodtak, süttették magukat a melegedő sugarakkal, mások kergetőztek, fára másztak.

A nap elbújt már a hegyek mögé, amire szedelőzködni kezdtek, hogy a következő helységbe érhessenek napszállta előtt. Az út egyre emelkedett, az autóbusz nyögött, hörgött a kaptatókon, nagyokat döccent a gödrös úton, s mire az ablakokat becsukták, vastagon terjengett a por. Volt prüsszögés, de még az se vette el a kedvüket. Jó nagyokat nevettek a kényeskedőkön. Végre megszusszanhatott az öreg autóbusz a tetőn.

Megannyi Elvár-lak, Befogad-lak, Öröm-lak, Hív-lak nevű faházikó várt rájuk. Nyomban birtokba vették őket, bár egyikben, másikban penész és dohos levegő terjengett, s az ágyneműt is ki kellett cseréltetni, ez örömükön mit sem változtatott.

Vacsora után óriási tábortüzet raktak. Pattogott a száraz fa, a lángok egyre feljebb kúsztak, bevilágították a környéket, s az erdő sötétje sem volt annyira félelmetes már. Tréfás játékok következtek, kis jeleneteket elevenítettek meg, néhányan jelmezekbe bújtak, énekeltek. Örömtől zengett a táj. A hold nagy utat tett meg az égen, mire elcsendesedett a tábor.

Reggel sokáig kellett kongatni a kis harangot, hogy felkászálódjanak a gyerekek. Még a legbátrabbak se bújtak be a hideg vizes zuhanyzók alá, hiszen a hegyi levegő hűvöse kíméletlenül harapott. Gyors tisztálkodás után jól esett a meleg tea és a rántotta, amellyel a befűtött ebédlőben Marcsi mama fogadta őket.

Aztán szétnéztek a fűrésztelepen. Bámulták a csodát, miként hántja le a gép a fákat, hogyan változik át a nagy farönk illatos, sima deszkává. S vidám füttyentéssel megérkezett a rönkszállító kis hegyi vonat is! „Beszállás! Beszállás!” — hallatszott, de nem kellett biztatni senkit se.

Lassan zakatolva pöfögött a kis vicinális a mesebeli tájon. Igaz, egyszer hirtelen megállt, mintha csak pihenni akarna. Pista bácsi, a mozdonyvezető nagy kulcsával be is feküdt alája, a fiúk közt segítsége is került, a többiek pedig a tisztáson cicáztak, virágot szedtek, nyulat hajkurásztak.

Mire visszaérkeztek a táborba, a nap már a földet érintette. Gyors vacsora, csomagolás, indulás.

A hazavezető úton észre se vették már az autóbusz döccenéseit, a felverődő portól se prüsszögtek, csak bámulták szótlanul a sötét fenyveseket, az elmaradó sziklákat. A hosszú várakozás az autó miatt, a poros gidres-gödrös út, a dohos, penészes szag, a hideg zuhanyozó feledésbe merült, csak a szép emlékek kavarogtak a fejükben.

Kövessen bennünket a Facebookon!
Ha tetszik az oldal, csatlakozzon közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott talál meg; színes, extra tartalommal várjuk Önöket: hasznos tudnivalók, fotók, videók, góbéságok, rövid- és gyorshírek.
Illusztráció: Kerekes Gyula/vhegy