2014. május 28., szerda

Kádár Sára Hajnalka: Felfedezőúton (2., befejező rész)

A novella első része ITT olvasható.

Észrevétlenül sirültek a házba a gyerekek egyenesen a kézmosóhoz, s nagy buzgalommal tisztították kezüket. Katika anyáskodó mozdulatokkal még testvére poros arcát is letörölte, Gyurika pedig a tollpihét kapta le a hajáról.


falusi élet, gyermekkor, kaland, novella, család, testvérek, csínytevés, Kádár Sára Hajnalka, Felfedezőuton

- Üljetek le ebédelni - térült-fordult anyjuk a kályha mellett.

Ilyen szófogadóan soha nem ültek asztalhoz a gyerekek. A szerencse is pártjukat fogta, mert éppen akkor rontott be nagy lármával István és Jani, a két nagyobbik fiú.
- Anya…, anya… nézd ! - István diadalittasan emelte ki tarisznyájából a mai fogást.

Nagy büröklapiból csillogott elő a hal.
- Van két kiló is! - emelgették a csukát.
- Jó, hogy nem vitt el! - nevetett a zsákmányra anyjuk.
- Nem vitt el, de berángatott a vízbe, sokáig fárasztottuk - dicsekedett Janika is.

Az éhség s az ínycsiklandozó étel illata apjukat is becsalogatta az istállóból. A horgászok egymás szavába vágva mesélték a halászkalandot. Apjuk hamiskásan somolygott kis bajsza alatt, s nem állta meg tréfa nélkül.

- Éppen az imént hallottam, hogy a híd mellett két gyermeket fogott egy csuka - s öblösen kacagva barackot nyomott fiai kobakjára, a halat is megemelgette, súlyát méricskélve lóbálta.
- Van ez három kiló is - s a szeme úgy kacagott, mint tavasszal a réti virág.
- Elég a beszédből, asztalhoz! – vette komolyra a szót az anyjuk.

   NYEREMÉNYJÁTÉK ____________________________________________
___________________________________________ NYEREMÉNYJÁTÉK

Sárga karikákban gyöngyözött a finom húsleves dagadó galuskákkal, ahogy szerették. Apjuk kenyeret szelt mindenkinek, s nekiláttak az evésnek.
- Hát, ti mit csináltatok? - fordult a kicsikhez anyjuk.

De azok soha mohóbban nem ettek, nem jött a szó. Gyurika – szokása szerint – behúzott nyakkal lapított lopva sandítva Katikára.
- Boltosoztunk - hajolt mélyen a tányérja fölé a kislány, az arca lángolt, s torkában dobogott a szíve.

Ám nem figyelt fel rá senki, úgy elmerültek az evésben. Ebéd után egy kis pihenő járt mindenkinek. Apa a padkára dőlt le, anya halkan leszedte az edényeket, majd leült a sarokkanapéra a kézimunkájával. A gyerekek kimentek az udvarra. A nagyobbak az árnyas körtefa alá húzódtak olvasni, István könyvéről nagy csíkos tigris bámult, Janién meg egy kis róka üldögélt.

A kicsik a homokozóban hallgatagon készítették a tortákat, de ott feszült bennük a csavargás és a hazugság zaklató érzése. Mellettük nyelvét lógatva heverészett Morzsa kutya, a majorság a töröbúzakas alá húzódott a tűző nap elől, az istállóból egyhangú kérődzés hallatszott, néha kolomp csendült. Szél se lebbent, a csűr felől pedig meleg szénaszag hömpölygött. Az álmos csendet kapunyitás zaja verte fel. A gyerekek odapillantottak. Feri bácsi jött széles mosollyal.

- Hallom, mázsás csukát fogtatok - fordult incselkedve a nagyobbakhoz.
- Hát, nem volt mázsás, csak szinte - vették a tréfás szót a fiúk.
- Nini, a felfedezők! Jól elcsavarogtatok hazulról! - fordult a kicsikhez most Feri bácsi.
- Miféle felfedezésről beszél, Feri? - lépett ki a tornácra anyjuk a beszéd hallatán.
- Máriskó a templom előtt látta a kicsiket ma délelőtt - válaszolta gyanútlanul.
- A templom előtt? Az nem lehet, kicsik még, magukra nem engedjük el őket. Másokat láthatott Máriskó.
- Pedig ők voltak, még ki is nézett a kapun utánuk az asszony, azt hitte maga is ott van valahol.

Anya arcára ráfagyott rosszat sejtve a mosoly.
- Gyertek csak ide! - szólt szigorúan a kicsikhez.

Fejüket lehorgasztva vánszorogtak oda a gyerekek.
- No, halljam, mit is csináltatok ti a délelőtt? - feszült nekik a kérdés.
- Az ú...gy volt…, ú...gy volt… - tátongott gyámoltalanul Gyurika, de nem jött a szó.
- Mondd te, Katika! - reccsent anya hangja.
- Háát… izé…, Morzsa... kibújt a kapu alatt, s... mi is utána... - szepegte a kislány.
- Kibújtatok a lappancs alatt?! - rémüldözött anya, - s utána?
- Kimentünk az utca sarkáig…, a…aztán a templomtoronyhoz…
- A templom tornyához! Ti ketten? - ijedt meg anya.
- I…gen.., s felmásztunk a toronyba is... Eltört a mécses, sírásba fulladt Katika hangja.

Úgy tűnt, órák múltak el, amire megszólalt az anyjuk.
- Elszöktetek itthonról, és hazudtatok! - hallották a lesújtó, döbbent szavakat.
- Mit tanítottam nektek? Halljam ! - szegezte nekik a kérdést.
- Aki ma hazudik, az holnap lop - motyogták a bűnösök.
- Tovább, tovább! S a szófogadatlanságról?
- Szófogadatlan sáska, a sírját megássa - szepegték .
- Ne felejtsétek el soha, hogy a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. Megértettétek?
- I... igen, megértettük - szipogták alig hallhatóan a kis bűnösök.
- Ehhez tartsátok ezután magatokat! Most elmehettek.
- Nocsak, talpraesett kis lurkók - dünnyögte elismerően Feri bácsi.
- Azok biza, de jöjjön már be a hűvösebbe - tessékelte a vendéget kedves hangján.

A gyerekek pedig megszégyenülten kotródtak a homokozó sarkába, s szótlanul gunnyasztottak még sokáig.

Kövessen bennünket a Facebookon!
Ha tetszett a cikk és tetszik az oldal, csatlakozzon közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott talál meg; színes, extra tartalommal várjuk Önöket: hasznos tudnivalók, fotók, videók, góbéságok, rövid- és gyorshírek.
Illusztráció: pixabay/közkincs