2014. május 21., szerda

Kádár Sára Hajnalka: Felfedezőúton 1. rész

falusi élet, gyermekkor, novella, kaland, Kádár Sára Hajnalka, Gábor Lajos Photography
Illusztráció ©
Gábor LajosPhotography
Fenyegetően tornyosult a kapu az apróságok fölé. Két szárnyát erős hurokba szorított szög fogta, vigyázta a házat hívatlan vendégtől, óvta a kiszabadulni vágyakozó gyerekeket. Kiskapuja se engedett a könyörgő tekinteteknek.


A retesz csak felnőttek kezének engedelmeskedett, hiába csimpaszkodtak bele, ketten se tudták kinyitni. Vaskos keresztfák erősítették, amire kis üggyel-bajjal fel lehetett kapaszkodni.

Csak a legalsó deszkapántra álltak, s a fölötte levőbe fogóztak, még ez is gyermekpróbálónak bizonyult, nem egyszer onnan is a földre huppantak. De a lelemény kiutat talált a gyerekek számára.

A nagykapu alján billegő lappancs alatt nemcsak Morzsa kutya bújhatott át! Először a kislány követte a kutyát, majd a bátortalanabb testvére, hátukra fekve kézzel-lábbal tolták magukat a keskeny résen át. Morzsa ugyan hason csúszott, de az eredmény ugyanaz lett. A kapun kívül leporolták ruhájukat, óvatosan füleltek visszaparancsoló szó után.

Csend honolt, a nap majdhogy a fejük fölül nézett rájuk, s felfedező kalandozásra biztatta őket. Néptelen volt a kis utca ebben a dologidőben, csak a libák pihegtek a lombos árnyékban. A kutya már eltűnt a kanyarban, lihegve futott velük az utca, csurgott róluk a verejték. Az útkereszteződés megtorpanásra késztette őket. Most hova, merre, melyiket kövessék, néztek szét. A templomtorony intett feléjük, arra vették hát az irányt. A bokáig hullámzó porban verebek fürödtek, lomhán húzták rakott terhüket a tehenek, reménytelenül csatázva a böglyökkel , gazdájuk "csá, Berta, hó, Mári" álmos noszogatására se léptek szaporábban.

A két gyerek szemvillanás alatt osont át a fő úton az egyre közeledő torony felé. "Tovább, tovább" - bátorították egymást, néha egy-egy szem szilvát, illatos almát kaptak fel a földről, amelyek a kertekből kikandikáló fákról potyogtak. Az utca végén nagy kő kínálkozott pihenésre, de a csilingelő patak hamar tovább csábította őket. Egyszerre eléjük került a torony, égbeszökő csúcsa alatt óriási ezüstlabda gömbölyödött, egymás alatt kettő is, nagy ajtaja tárva-nyitva.

Megkondult a toronyóra, riadt galambok röppentek fel a kis ablakról megdermesztve a gyerekeket is. De a harangláb csigalépcsője türelmetlenül hívogatott. A kíváncsiság egyre feljebb vitte őket a kanyargó lépcsőkön, néha szűk kis ablakokon bámultak ki az egyre zsugorodó falura, mezőkre, dombokra, majd tovább kaptattak felriasztva a szunyókáló baglyot, belegabalyodva a pók hálójába. Már-már fordultak volna vissza, de előbukkant egy óriásharang, majd még egy. Földbe gyökerezett a lábuk, csak álltak ott, ámultak-bámultak, a röpködő galambok, a régi dohos szag is kábította őket.

Giling-galang, giling-galang dübörgéssel riadózott a harang. A nap sugarai már ferde csíkokat rajzoltak a harangláb poros levegőjébe. A lépcső nagy zajjal rohant lefele lábuk alatt, az utcán hiába kínálták őket a gyümölcsfák, rájuk se néztek, csak loholtak hazafele, nehogy észrevegyék eltűnésüket.

A libák még ott tollászkodtak az árnyékban, Morzsa is előttük osont át a lappantyú alatt. Épp becsusszantak az udvarra, amikor anyjuk ebédhez szólította őket.

A novella második, befejező része ITT olvasható.

Kövessen bennünket a Facebookon!
Ha tetszik az oldal, csatlakozzon közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott talál meg; színes, extra tartalommal várjuk Önöket: hasznos tudnivalók, fotók, videók, góbéságok, rövid- és gyorshírek.