2014. május 24., szombat

József Attila: Pünkösd előtt

         Szent, éhes lelkem, pünkösd ünnepére,           Hiszen tudod már mi a Végtelenség:
         Mint jóllakott tuzok, magadba hullva              A Végtelenség az a magyar bánat
         Feledd, hogy büszke, forró szárnyadat            S hiába vergődsz haló hattyuként,
         Cibálja, tépi vérek irigy ujja.                        Szomorubb lélek búsul majd utánad.

Ha idejöttél, tündökölj s dalolj csak,
E végtelen vizen büszkébben usszál
S csudáljanak, hogy méltóbban repül
Zilált szárnyad az égi Sziriusznál.

Szent vagy s ha mégis lenyilaz az Éhség,
Mint vadludat rozsdás vessző találja,
Ne sírj, dalold el híres éneked,
Hogy nyögve várjanak újabb csodára!


Kövessen bennünket a Facebookon!
Ha tetszik az oldal, csatlakozzon közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott talál meg; színes, extra tartalommal várjuk Önöket: hasznos tudnivalók, fotók, videók, góbéságok, rövid- és gyorshírek.