2017. április 12., szerda

Kádár Sára Hajnalka: Az újjászületés csodája

Tavaszodott. A fickándozó szellő megkergette a legelésző felhőket, s friss földillatot szórt szanaszét. Kinevetett a nap, bágyadt sugarai erőre kaptak, felmelegítették a télbe dermedt világot. Reccsent a jég, roppant a hó, hajszálvékony erecskékben futott a víz a lejtőkön.


család, családi élet, hagyományok, Húsvét, kereszténység, novella, szokások, ünnep, hímes tojás, piros tojás

A gazdák vékony árkokban eregették a hólevet a sáncok felé, a jégcsapok egyre szaporábban csöpögtek, s a házak tetejéről harsányan csobbant csatornába a víz.

A távoli dombok barnává, majd zölddé váltak, itt-ott hóvirág ringatta csengőjét, rojtosodni kezdett a lomb, s ébresztőt fújt a rigó.

Zsongott a kert, a rét, az erdő. Lekerült a kucsma, a bunda, a kabát, s az emberek szívébe is meleg lopakodott. A házban vanília illata kúszott, készülődtek a Feltámadásra. Petinek locsolóverset tanított anyja.
Jó reggelt, jó reggelt, kedves liliomszál,
Megöntözlek rózsavízzel, hogy ne hervadozzál.
Kerek erdőn jártam, piros tojást láttam,
Bárány húzta rengő kocsin mindjárt ide szálltam.
Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom,
Hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom!
A „bárány húzta rengő kocsi” igen tetszett a kisfiúnak, így a versike hamar beszökött a fejébe. Apjától egy kis üveg kölnit kapott.
— Locsolni megyünk holnap a kislányokhoz, elmondod a verset, s megöntözzük őket.
— Miért? — csodálkozott Péterke.
— Hogy szépek legyenek, mint a virágok, és ne hervadjanak el.

Testvére, Katika is akart menni, a verset is tudta már.
— Nem lehet, te itthon várod anyával a locsolókat, süteményt és piros tojást adsz a locsolóknak. Másképp nem nősz nagyra, nem leszel szép virágszál. Anya pajkosan nézett elkerekedett szemű kislányára.
— A mi tojásaink nem pirosak! — nyafogott tovább Katika.
— A nyulacskák megfestik majd, meglátod, holnapra elhozzák a kertünkbe.

Anya két kis kosarat vett elő.
— Ezekbe reggel összegyűjtjük a színes tojásokat — mosolyogta. Aztán a szekrényből ajándékok kerültek elő. Világoskék, masnis ruhácska csatos fehér cipővel kislányának, fehér ing, sötét nadrág Péternek. Nagy volt az öröm! Katika azonnal beleöltözött, s illegette magát a tükör előtt. Testvére meg a kölnisüveget babrálta, szagolgatta kíváncsian. Izgatott kérdéseiknek a leszálló est, és az álom vetett véget.

Még homályban tapogatózott a reggel, de a gyerekek már talpon voltak, türelmetlenül kapkodták magukra ruháikat. Hiába csábított a reggeli az asztalon, rá se néztek. Kosaraikkal a kezükben indultak a kertbe anyával, apával nyuszi festette tojásokért. Galambok búgása, madarak trillája kísérte őket. Lábuk alá zöld fű simult, bársonyfák, fodros bokrok lebbentek a pajkos szélben.
— Nincs piros tojás! — rémüldözött Katika. Ám apjuk mozgolódást látott a bokorban.
— Nyuszi van ott, szaladjatok!

Valóban ott színesedtek a tojások! Fától fáig szaladva gyűjtötték össze a nyulak ajándékát. Egy-kettőre megteltek a kosarak. Örömük boldog kacajban csendült, arcukat bíborba öltöztette a csoda izgalma, s az éppen felbukkanó nap.

Kövessen bennünket a Facebookon!
Ha tetszik az oldal, csatlakozzon közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott talál meg; színes, extra tartalommal várjuk Önöket: hasznos tudnivalók, fotók, videók, góbéságok, rövid- és gyorshírek.
Illusztráció: Balázs Attila/MTI