2014. április 5., szombat

De Viktor, kérem!

Határon túli magyarként, újdonsült magyar állampolgárként, fel sem merülhet bennünk a kérdés, hogy kire szavazunk a vasárnapi magyarországi választásokon, mint ahogy az sem képezheti vita tárgyát, hogy 2004 decembere óta számunkra melyik anyaországi politikus a "mumus".


Fidesz, Gyurcsány Ferenc, Magyarország, magyarság, Mesterházy Attila, Orbán Viktor, politika, választások,

A kézzelfogható tényeken túl - egyikük gyalázatos módon elárulta a nemzetét, megtagadta a határon túli magyarokat, a másikuk meg épp ellenkezőleg: az állampolgárság kiterjesztésével egyesítette a magyar nemzetet - maradnak a személyes szimpátiák és preferenciák, amiket egyáltalán, vagy csak részben írják felül a fent említett tényezők vagy az elmúlt négy év gazdaságpolitikája.

Minden bizonnyal, a szavazati joggal rendelkező és azzal Magyarországon idén első alkalommal élő külhoni magyarok között akadnak bőven olyanok, akik szimpatikusnak tartják azt a Gyurcsány Ferencet, aki szerint "jogos szerződés a Trianoni békediktátum" és "a határon túli magyaroknak semmi közük a magyarsághoz".

Bennük fel sem merül cselekedetük ambivalens jellege, és iróniája, az, hogy egy olyan emberre teszik le a voksukat, aki nem ismeri el létezésüket, valamint az, hogy számukra mindez épp a másik által biztosított jogokkal lehetséges. Nekik Gyurcsány szimpatikus, és kész! Minden hibája és bűne ellenére. Orbán Viktort pedig utálják. Minden jó tulajdonságával együtt.  

Nos, ha már névileg is szóba hoztuk Magyarország jelenlegi miniszterelnökét, feltétlenül meg kel említenünk, hogy a kettős állampolgárságról szóló törvényt neki is csupán az előző választásokon szerzett kétharmados többséggel sikerült elfogadtatnia/ráerőltetnie az országgyűléssel/-re, a magyar nép álláspontját ez ügyben mindeddig az ominózus 2004-es népszavazás eredménye, annak érvénytelensége tükrözi, és van egy sanda gyanúm, hogy az eltelt 10 év nem sokat változtatott a magyarok döbbenetes megosztottságán: még ma is születnek publicisztikák magyar írók tollából, amiben fehéren a fekete ez áll: "Nem tudnak magyarul írni és olvasni a külhoniak".

Hiába tarthatjuk ma kezünkben a magyar állampolgárságunkat igazoló díszoklevelet, ha egy méterrel az ország határain belül az első magyar lerománoz, -ukránoz, vagy -szlovákoz bennünket, egy lyukas garast sem ér az Orbán-kormány erkölcsileg helyes politikai döntése, szart sem ér a címeres papír, az útlevél, s a szavazati jog, ha nincs mögötte valós nemzeti akarat és tényleges összefogás, ha a magyar közösség nem áldásként, hanem teherként kezeli a külhoni magyarok helyzetét, és továbbra is úgy gondolja, hogy a határon túli magyaroknak semmi közük a magyarsághoz. Ők egy történelmi valóságot ignorálnak: 1920-ban nem mi hagytuk el a Magyarországot, a határok módosultak.

Sokan állítják: Gyurcsány, Hiller és társaik legalább kimondták és továbbra is kimondják a frankót, azt, amit valójában gondolnak; őszintén vallanak a határon túli magyarokkal szembeni érzéseikről, mint ahogy arról is, hogy hazudtak, elkúrták, és böszmeséget csináltak.

Állítják: Orbán sem kifejezetten rajong a külhoniakért, de remek politikai érzékkel, sakkozókra jellemző kalkuláltsággal és előrelátással, csak ki- és felhasználja azokat, célja a kétharmad bebetonozása. Mert - mondják - az orbáni elmélet szerint a külhoni magyarok szavazata a kormány támogatottságában bekövetkezett eróziót hivatott kárpótolni. Ideális esetben természetesen. Ha minden szavazati joggal bíró határon túli a Fideszre szavaz.

És miért ne szavazna?, hisz Mesterházy Attila kolozsvári seszínű, seszagú hamiskás bocsánatkérése még ha enyhített is vajmi keveset az MSZP iránti ellenszenven, a Gyurcsány iránti gyűlöleten nem. Mégis túlzás azt feltételezni, hogy a "új" magyarok szavazatai "Csak a Fidesz" irányát veszik, hogy kizárólag egy párt érdekeit szolgálnák.

Azok sora is igen népes, akik ferde szemmel kísérik Orbán Viktor politikai tevékenységét, akik egyenesen taszítónak tartják a miniszterelnök celebszerepléseit, akik viszolyognak már a televíziók híranyagainak minden képkockájáról visszaköszönő magabiztos pártelnöktől, kinek szakértelme, tudta, rábólintása és kötelező jelenléte úgy tűnik még egy vidéki zsákutca átadásához is esszenciális. Szomorú tanúvallomást teszek: én is közibük tartozom, pedig Orbán-párti vagyok. Lenék...

Ennek ellenére pironkodva olvasom az MTI hírfolyamát, és közben azon tűnődöm: vajon Viktor mikor veszítette el egészséges belső és külső arányát, egyensúly- és mértékérzését. Vagy: nincs a stábjában egy józan eszű atyafi, aki rámutasson, a kevesebb néha több? Nincs senki, aki megmondja: "Főnök, Szabadkán olyan primitív bunkó voltál, hogy még a kecskebaszó Mesterházynak is rémálma volt a felvétel vizionálása utáni éjszakán."? Úgy látszik nincs ilyen ember Orbán sleppjében, mindannyian belekényelmesedtek a komfortos kétharmadba, megrészegítette őket az újabb fölényes győzelem mámora, és azt gondolják, azt hiszik, nekik bármit szabad.

Határon túli magyarként, újdonsült magyar állampolgárként tehát fel sem merülhet bennünk a kérdés, ki ellen szavazunk holnap. Romániában ezt már megszokhattuk: szinte mindig a kisebbik rosszat voltunk kénytelenek választani. Jó lenne már valaki mellett is szavazni...

Van nekünk egy Viktorunk, ugye?, ámbár jó volna látni már végre egy csepp jóérzést, felüdülésként hatna legalább nyomokban látni az embert is, nem csak a kalkulált, precíz és hideg politikust, azt az elszánt, céltudatos és törekvő, de ugyanakkor szerény, alázatos, őszinte és méltóságos Orbánt, akit megismertünk és megkedveltünk, aki nem gőgös és öntelt, akinek szent az otthon és a család - nem pedig bulvárlapok kirakathasábjain mutogatott és kampányeszközként használt celebgaleri -, akiről nemcsak hangzatos, tartalmatlan demagógiában, hanem cselekedeteiben és megnyilvánulásaiban is lerí: ő egy közülünk, egy, akire szavaznunk érdemes és szavaznunk kell.

Kövessen bennünket a Facebookon!
Ha tetszett a cikk és tetszik az oldal, csatlakozzon közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott talál meg; színes, extra tartalommal várjuk Önöket: hasznos tudnivalók, fotók, videók, góbéságok, rövid- és gyorshírek.