2017. március 8., szerda

Mészely József: Ragyogjatok, hogy ragyoghassunk!

Az ember nem válik egyik pillanatról a másikra nővé vagy férfivá. Csak rendre, fokozatosan, az igazi énünkre való rátalálás izgalmában, a felfedezés kalandjában, parányi lépésekkel, szívdobbanásról-szívdobbanásra...


március 8, nőnapi köszöntő, Mészely József, nemzetközi nőnap, hóvirág

Talán azok a pillanatok segítenek nővé vagy férfivá érni, amikor kérdéseinkre keresni kezdjük a válaszokat.

Amikor rájövünk, hogy jó álmodozni, mert csak az álmok segítenek továbblendülni a megkezdett rögös úton.

Amikor érezzük, hogy lábunk táncra bizsergeti, perdíti a zene varázsereje.

Amikor megpróbáljuk örömmel fogadni apró vágyakozásainkat.

Amikor hinni kezdünk magunkban.

Amikor ráébredünk, hogy bennünk is van egy forrás, mely friss, erőt adó vízzel kínál álmaink valóra váltásához.

Amikor rájövünk, hogy a boldog elégedettséget, nemcsak a külső események hatásaira érhetjük el, hanem a bensőnkből áradó békességgel is.

Amikor észrevesszük a tükörben azt, akit látni szeretnénk.

Amikor felismerjük magunkban, azt, aki lenni szeretnénk.

Amikor megérezzük, megízleljük és értékelni is tudjuk az apró örömök ízét és zamatát.

Amikor felismerjük, hogy minden hajnali ébredéskor egy új ajándékot kaptunk, egy új nap izgalmát, kalandját az élettől.

Amikor arra bátorodunk, hogy a pesszimistákra jellemző undorral, nem fedezhetjük fel a csillagok és a járatlan utak titkait.

Amikor rájövünk, hogy érdemes egyszerűbbé sallangtalanítani az életünket, hogy bőségesebbé bűvölhessük.

Amikor ráeszmélünk, hogy nem más, hanem mi magunk lehetünk csak saját történetünk hőse.

Amikor rádöbbenünk, hogy a magány és az unalom Csipkerózsika álmából jó ébrednünk a szeretett társ ölelésében.

Amikor ráérezünk arra, hogy semmilyen átok kelepcéjéből nem törhetünk ki a saját erőnkben való bizodalom nélkül.

Amikor merészen túlnézünk a kishitűek azon kijelentésén, hogy beképzeltnek kiáltanak ki fullánkos szavaikkal, de mi ennek már nem tulajdonítunk nagy jelentőséget, mert úgy érezzük, mi már jóban vagyunk önmagunkkal.

Amikor ráeszmélünk, hogy nem foszthatjuk meg magunkat a gyöngédségtől és az örömtől.

Amikor örömmel, gyöngédséggel és vigasztalóan cirógatjuk meg és öleljük magunkhoz szerelmünk felsíró gyümölcsét.

Amikor a hajszoló munka és a család gyakran bénító kötelezettségei közepette is érezzük, hogy társunk szemének csillag-fényéből, megértő szavaiból új erőt meríthetünk a következő gondterhelt napokhoz.

Amikor ráébredünk, hogy az elégedettség varázs magvai bennünk gyökereznek.

Amikor rájövünk arra, hogy a rémisztő szédületben pörgő világban is, az egyszerű dolgokban: egy kedves szóban, egy rég olvasott vers újraolvasásában is békére és vigaszra lelhetünk.

Amikor ráérezünk arra, hogy az elegancia a visszafogottság művészete, hogy a kevesebb több a sallangoknál.

Amikor ráeszmélünk, hogy a szívből jövő hála az élet teljességét nyitja meg, mert a káoszból rendet, a zavarodottságból világosságot teremt, s ez segít nemcsak a túlélésben, de a nehézségek leküzdésében is.

A teljesség igénye nélkül még csak eggyel toldanám meg a felsorolásom.

Amikor felfedezzük, hogy a bennünk világító fény, nemcsak ki nem apadó forrás számunkra, hanem másokra is ragyoghat, másokat is melegíthet, vigasztalhat.

Főleg közös jellemzőket említettem — nőkre és férfiakra egyaránt illőeket —, hisz úgy érzem a mindennapokban is egyenlőek vagyunk, — Ti nők és Mi férfiak — egyenlőek a gondban, a véget érni nem akaró, sokszor értelmetlennek tűnő hajszában és a felelősségben is, de mégis jól esik legalább egy évben egyszer-kétszer, így ünnep táján elmondanunk, akár háromszor is néktek, amit mindennap illene:

Szívből kívánjuk: ragyogjatok, hogy ragyoghassunk! — mert Goethe-vel szólva:
Élni való minden élet,
Csak magadnak hű maradj,
Veszteség nem érhet téged,
Hogyha az leszel, ami vagy.
Ragyogjatok, Ti nők az egyszerű emberség fényével és ne a celebek hivalkodó tündöklésével, hogy Mi férfiak is ragyoghassunk az emberség meghitt villanásaival, hogy örömünket leljük az életben! Ragyogjatok, hogy ragyoghassunk!

Kövessen bennünket a Facebookon!
Ha tetszik az oldal, csatlakozzon közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott talál meg; színes, extra tartalommal várjuk Önöket: hasznos tudnivalók, fotók, videók, góbéságok, rövid- és gyorshírek.
Illusztráció: Koszticsák Szilárd/MTI