2014. március 26., szerda

Kádár Sára Hajnalka: Az illyefalvi borbélynál

Kondra bá háza a Palló utca végén lapult álmos nyugalomban, azaz lapult volna, de szombatonként nagy nyüzsgés zavarta fel a csendjét, ugyanis odajárt a falubeli férfinép borotváltatni, nyiratkozni.


falusi élet, novella, borbélymesterség, borbély, Kondra bá, Kádár Sára Hajnalka

Alacsony, földbesüppedő házát minden tavasszal fehérre meszelte Julis, a felesége, ablakaiban kimustrált edényekben muskátli virult.

Tetejét kátránypapír födte, mint sok más kis házét a faluban, cserépre nem tellett, no meg nem is illett volna a vályogépítményre. Kéménye sem volt, a füst szabadon terjengett a padláson, repedéseken át a szabadba, a házba pedig két lépcső vezetett, az is lefele, s a belépőnek igencsak le kellett hajtania a fejét, ha nem akarta beverni az ajtóba.

- Hajja, kend, ejsze maga volt a mérce az ajtó készítéskor? - heccelte a kis öreget termete miatt Bandi bá, a tréfamester.
- A mán igaz, de tuggya mét? - pisolygott a borbély.
- Ha megmondja, megtudom - bölcselkedett Bandi bá, s még a szeme is nevetett, mint a réti virág.
- Azét, met így még a maga fajta nagy ember es fejet hajt előttem, amikor beretváltatni jő - sandított rá huncutul az aprócska borbély. Ezen aztán sokáig eltréfálkoztak az emberek a pitvarban, az udvaron.
- Jól megkapta a magáét Bandi bá, nevetgéltek most már a mókamesteren.

A faluban becsülték, tisztelték a halk szavú, serény kis borbélyt. Nála a feliratkozás hamar ment, ugyanis ő a fejébe jegyezte be a sorrendet. Mindenki tiszteletben is tartotta azt. Mégis sokkal előbb érkeztek oda, ki a kispadon üldögélt, ki az udvaron álldogált, s ömlöttek a hírek a faluból, s a nagyvilágból.

Legfontosabb természetesen a tréfa, s egymás ugratása volt.

Kondra bá a pitvarban dolgozott, borotvakését időnként megfente az ajtó szegéhez erősített bőrszíjon, egy-kettőre habot varázsolt pamacsával a vendég arcára, és megszokott, gyors mozdulatokkal lehámozta a szőrzetet. Aztán a bal karjára terített kendőbe törülte a szennyes habot, s amikor elkészült vele, letörülte a maradékot, végül tenyerébe cseppentve egy kis kölnivízzel megpaskolta a frissen borotvált arcot. Az illat a vasárnap hangulatát idézte, s jókedvre derítette az embereket.

Mindig történt valami a várakozók közt, ugratták egymást, szórakoztak. Károly friss házas volt, de a tréfában Bandi bá nyomában járt. Szorgos, dolgos ember lévén látástól vakulásig dolgozott a kis földjén, de az esze mindig a mókán járt. Most is alig érkezett Kondra bához, az udvar közepére penderedve kijelentette, hogy a lábán vörösek a körmei. Volt nagy kacagás!

- Menjél mán, még hogy vörös! Fekete az a kosztól - kötekedett Bandi bá.
- Fogadjunk, nem meri lehúzni a bakancsot se a lábáról - vélekedtek többen is.
- Hát, fogadjunk! - egyezett bele ártatlankodva Káruly.

Senki se hitt neki, így hamar megtelt zörgő aprópénzzel a sapka. Károly leült a földre, komótosan kezdte kibogozni bakancsa fűzőit, aztán a kapcára került a sor.

- Serényebben mozogjon a kezed, ejsze nem félsz! – biztatták kaján vigyorral.

De Káruly nem szólt. Ekkor Bandi bá türelmetlenül lerántotta egyik kapcáját. Uramfia, valóban vörösre festett körmök rikítottak a lábán!

Egy pillanatra még az idő is megállt, levegőt is elfelejtettek tán venni a meghökkent emberek, majd tűzhányóként robbant a nevetés! Kétrét görnyedve, hasukat fogva, csurgó könnyekkel kacagtak hosszú ideig. Nem akartak hinni a szemüknek! Még Kondra bá is abbahagyta a munkát egy pillanatra, s a látványon ő is elvigyorodott. Káruly még egy darabig peckesen illegette vörös körmeit, majd visszatekerte a kapcát, felvette bakancsát, s diadalittasan tömte zsebeibe a nyereményt.

- A jövő héten kend következik Bandi bá, – szólt a tréfamesternek, s győztes fütyörészésbe fogott.

Kövessen bennünket a Facebookon!
Ha tetszett az írás és tetszik az oldal, csatlakozzon közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott talál meg; színes, extra tartalommal várjuk Önöket: hasznos tudnivalók, fotók, videók, góbéságok, rövid- és gyorshírek.
Fotó: Armando Rotoletti.