2014. március 25., kedd

Díszbarackfa-ügy: a projektmenedzser mondjon le!

Vagy menesszék állásából, vagy vonuljunk az utcára és követeljük a fejét, a felelősségvállalást, vessünk véget az embertelenségnek, a fejetlenségnek és a káosznak! 



Vele együtt takarodjanak azok is, akik szavazataikkal támogatták és elfogadták az Unió aberrált "sztenderd-méretes" finanszírozási tervét! Valaki vállaljon már felelősséget ebben városban is, az árgyélusát!

Olykor méltattuk, máskor szóvá tettük, mindenképpen örvendetesnek tartjuk, hogy a rendszerváltás utáni közel két évtizedes álmos városvezetést váltó csapat bár nem mindig működő- vagy életképes, de kész tervekkel érkezett és látott munkához azonnal, aminek a számos melléfogás és baklövés ellenére is vannak már kézzelfogható eredményei; már az első ciklusban jelentősen megváltozott a város arculata, és bár számos kellemetlenséggel járó munkák keserédes gyümölcsei ezek, a városlakók türelmesen botorkáztak és csetlenek-botlanak ma is, immár hatodik éve a keresztül-kasul feltúrt és felásott, fenekestül felfordított városban.

Valamit valamiért, ugye? Ismerjük és elfogadjuk az áldozathozatal fogalmát, büszkék is vagyunk (sz)épülő városunkra, csakhogy elnézve a több fronton zajló munkafázisok ritmustalanságát és kaotikusságát, az évek óta zajló nagyszabású projekt vége még a legoptimistább becslések szerint is fényévekre van tőlünk. Ráadásul, ha mindezt a szakmaiság legkisebb igénye nélkül végzik a klienscégek, tetézve azzal, hogy hozzá nem értő, vagy a titáni méretű munka átfogására képtelen személyek irányítanak, akkor sajnos, minden jó szándék ellenére is torz (város)kép születik.

Egy (projekt)városmenedzser, akinek az általa koordinált terep jelentette munkaasztalán a tudta nélkül történnek visszafordíthatatlan dolgok, ráadásul olyankor, amikor őkegyelme nem tartózkodik a helyszínen, de még a városban sem, ugyanakkor egyik szavával azt állítja, hogy nem volt tudomása a famészárlásról, másik szavával meg azt, hogy úgysem tehetett volna semmit a fasor megmentéséért, mert őfelsége Unió ezt követelte meg a finanszírozásért cserében, nincs mit keressen a hivatalában; a Gödri Ferenc utcában történtek -  a díszbarackfák kivágása - valamint az azt követő kínos-ellentmondásos magyarázatok súlyos inkompetenciára vallanak.

A modern és a civilizáció minden vívmányával rendelkező Sepsiszentgyörgy megálmodójának és megteremtőjének, egykori polgármesterének nevét viselő utcában nem holmi barackfák egyszerű kivágása történt; Gödri Ferenc 18 évig vezette a várost, Sepsiszentgyörgy történetének egyik emblematikus figurája, akit Antal Árpád jelenlegi polgármester is példaképeként emleget. Nos, Gödri Ferenc nagy valószínűséggel ma a sírjában forog látva, hogy utódai, szeretett városának jelenkori vezetői a tavaszi napéjegyenlőség napján, ahelyett, hogy gyökerestül új helyre költöztették volna, inkább barbárokat megszégyenítő módon derékba vágták, kitéptek az életet adó földből a rügybe fakadt, alig pár esztendeje ültetett fiatal fákat, melyeknek egyetlen vétkük az volt, hogy nem jó helyen, az uniós pénzek útjában álltak.

Uniós pénzek és szabványok ide vagy oda - gondolom az utcafelújítási terveket nem az Unió készítette -, a felelősség elsősorban a projektmenedzsert terheli, de nyugodtan felállhatnak kényelmes bársonyszékeikből a városi tanács igenemberei és szavazómasinái is. Elég a magyarázkodásokból, a kimagyarázásokból és az ügyek eltussolásából! Valaki vállaljon felelősséget, úgy, mint ahogy minden halandó teszi azt a munkahelyén. Feltéve, ha van... Ideje véget vetni annak a szélhámiának, ami akkor vette kezdetét, amikor anno Czimbalmos úr két alpolgármesteri szék közül a pad alá esett, kárpótlásként pedig megtéveszthetetlen Dimbovita-parti stílusban városmenedzser címen létrehoztak számára egy új tisztséget.

Egy olyan városban és megyében azonban, ahol az elöljárók büntetlenül, következmények és mindenféle lelkiismereti probléma nélkül adhatnak zöld utat - micsoda irónia! - a Schweighofer-féle erdőmészárosoknak, sokra nem számíthatunk. A mi szavazatainkkal tisztségbe kerülő, a mi érdekeinket képviselő, problémáink végeláthatatlan sorának orvoslására megbízott politikusaink nem különbek a Deákné vásznánál: ha érdekeik úgy kívánják, átgázolnak fán, épületen, emberen...    

Kövessen bennünket a Facebookon!
Ha tetszett a cikk és tetszik az oldal, csatlakozzon közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott talál meg; színes, extra tartalommal várjuk Önöket: hasznos tudnivalók, fotók, videók, góbéságok, rövid- és gyorshírek.