2014. február 15., szombat

Mészely József: Vers a magyar nyelvhez

Benned minden
a helyén van még,
hiába röpködnek körbe, beléd ütődve
a divat hímporos lepkék.
anyanyelv, magyar nyelv, Mészely József, vers, költészet,
Benned minden
a helyén van rég,
akár a szálfákban
a kezdet és a vég,
akár a szálfákban
a bölcső és a koporsó,
s mi köztük feszül, él,
hiába tűnik, hogy tétlenül toporgó,
hisz mégis csoda, erőt sokszorozó,
mely nélkül a lelkünk senyvedve,
csillagtalan esteként
csak önmaga árnyában heverne.
Te nyögés nélkül tűröd
a balgán emésztő végleteket,
a fullasztóan tomboló nyarakat
s a dermesztően fagyos teleket.
Te vagy, ki vihart állsz,
és gőgösen ágáló közönyt,
s mégis ringatsz levelet, virágot,
jövőt biztató lenge fényözönt.
Te derűsíted újra és újra,
hogy ne árvuljon el a kedvünk
s ne fáradjunk el élni,
hogy építsünk, szeressünk.
Faludys áhítattal mondom én,
lelkünknek te vagy a táp,
nélküled nem írna az időbe nyomot
az elme, a kéz, a láb…
Kövessen bennünket a Facebookon!
Ha tetszik az oldal, csatlakozzon közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott talál meg; színes, extra tartalommal várjuk Önöket: hasznos tudnivalók, fotók, videók, góbéságok, rövid- és gyorshírek.
Illusztrációnk forrása: pixabay