2017. szeptember 6., szerda

Kádár Sára Hajnalka: Az én folyóm, az Olt

Az Olt az én folyóm, no meg Erdélyé! Legszebb nyaraim álomvilágba hömpölyögtetője.

A Gyergyói-havasokból fakadt vízének égbeszökő haragos hegyek, meredek sziklák állták útját. De nem torpant meg a fenyegető óriásoktól, rakoncátlan gyerekként rontott előre, szorosokat, hágókat vájva törte magát át rajtuk.


emlékezés, Erdély, gyermekkor, irodalom, Olt folyó, Székelyföld
Az Olt Alsórákoson — Fotó: Sánta Imola
Mire beért a Háromszéki-medencébe úgy elfáradt, hogy a Tusnádi-szoros után már jártányi ereje se volt. Itt aztán megszánták a zord hegyek az elszánt folyócskát, félreálltak az útjából, hogy erőre kapjon, megpihenhessen.

Megörvendett Olt, s kedvtelve andalgott a kiszélesedő síkságon, pajkosan csiklandozta meg a partján heverésző kavicsosokat, bebújt a partok alá rejtekhelyet kanyarítva halnak, ráknak, kagylónak, majd ráérősen ballagott, bokrok csipkézték útját, s a fák lombjai árnyékkal kínálták a tűző nap elől.

Szülőfalum közelében két ágra szakadt, hogy minél többet láthasson e fenséges vidéken. Mivel kevés vízhozama volt, az egyikből kis tavak kerekedtek. Köztük szeder-, és málnaszigetek kékelltek, piroslottak, vadvirágos tisztások bújtak meg, ahová el-eljártak csemegézni a falubeliek, s még befőttnek valót is vittek haza gyakran kantáros fazekakban vagy kalapban. Lágyan susogó nádas közt csillanó vizükből gazdag fogással tölthették meg tarisznyájukat a horgászok. Igazi kis tündérkert rejtőzött itt!

Tavacskáit elhagyva sietősre fogta lépteit a folyó, sodrása ember magasságú omlást vájt a Pásztor-porong oldalában, majd a faluba érve kíváncsiskodva meg-megállt, locsogva, csacsogva csábítgatta a lubickolni vágyókat. Nem is akadt emberfia, aki a perzselő napokon ne mártózott volna meg langyos, üdítő vízében.

Azok voltak az igazi nyarak! Déli harangszó után már nem volt maradásunk otthon. Magunkra kapva a fürdőruhát, a bokáig érő meleg porban mezítláb igyekeztünk az Oltra. Tőlünk egy kőhajításra gyöngyözött a víz, s az odavezető keskeny dűlő szélén szedret csipegettünk, s a Feri bácsiék kertjéből kihajló nyári almát se vetettük meg.

A mi falunknak három fürdőzőhelye volt, nem háborgattuk egymás területét. A sötéten ábrándozó, alig moccanó alattomos mély víztől a sekélyesen locsogó, part közeli vízig mindenki megtalálta a helyét. A bátor vagy hetvenkedni vágyók az öreg fűzfáról ugráltak a vízbe, ki fejest, ki hasast, ahogy sikerült. A kisebbek meg ámulattal vegyes irigységgel bámulták őket.

Többnyire elkékült szájjal, vacogva kecmeregtünk ki a vízből. A bársonyos parton következett a játék, labdáztunk, fára másztunk, fogócskáztunk, bújócskáztunk, szállt a labda, a kacaj, a móka.

A felfújt traktorgumi volt a legnagyobb kincs! Többen ráültünk, kezünkkel irányítva siklottunk a vízen le a szomszéd faluig! Nemegyszer pottyantunk be róla a vízbe, de nem lett baj belőle.

A hazavezető úton meg viccekkel kápráztattuk el, vagy épp rémtörténetekkel ijesztgettük egymást, a bokrok szederrel, a fák almával, szilvával kínáltak bennünket.

Élményeink legemlékezetesebb eseményének mégiscsak a kisebb testvérek úszásoktatása bizonyult. A módszer egyszerű, de hatásos volt: a tanítandó gyerek kezét lábát megfogták a nagyobbak, hármat lóbáltak rajta hangos számolás közepette, majd zsupsz, lódították is vízbe a visítozó, kétségbeesetten tiltakozó gyereket. Aztán a partról biztatták, az elmerülő kapálózót. Az Olt nem volt széles, így kevés csapkodás után partra ért a lurkó, de minden tiltakozása ellenére újból és újból beledobták a vízbe. Néhány lecke elég volt, s pár nap múlva már ő is nevetett a következő áldozaton. Talán a folyó is velünk nevetett!

De, jaj volt a folyót nem ismerő idegeneknek! A híd mellett alattomos örvénnyel csapott le a gyanútlanul odamerészkedőkre. Úgy húzta-vonta, szívta magához az odatévedőt, akár a tölcsér a vizet. Szerencsére mindig akadt bátor, jó úszó segítség, így soha nem lett belőle tragédia. Szeszélyes alattomosságát talán megbánta az Olt is, néhány lépés után megnyugodott, s komótosan ringatózott a szomszéd falu felé.

Tisztelni kellett a folyót, törvényeit ismerni, s szent volt a béke a folyó és a fürdőzők között. És szép volt az élet.

Kövessen bennünket a Facebookon!
Ha tetszik az oldal, csatlakozzon közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott talál meg; színes, extra tartalommal várjuk Önöket: hasznos tudnivalók, fotók, videók, góbéságok, rövid- és gyorshírek.