2017. november 22., szerda

Kádár Sára Hajnalka: Honvágy

Úgy érezte, az ígéret földjére érkezett. A pályaudvarról kilépve rabul ejtette a nagyváros. Mohón itta be az épületekről, autókról kiáltó magyar szavakat, a járókelők felől röppenő édes szófoszlányokat.


honvágy, kisebbségek, magyarság, novella,

Földöntúli boldogság járta át egész lényét, csak állt, inkább lebegett a színes forgatagban. Percek, órák múltak, de nem érzékelte. Szél rohant végig a nyüzsgő úton, belekapott a hajába, és arcul legyintette. Ébresztő, mondta neki, és visszabillentette a földre.

A magas házak mögül még kilesett a nap. Megigazította zilált fürtjeit, és elindult a megadott címre. A rettegett nagyváros barátságosan irányította lépteit, aluljárókon, földalattin, idegen utakon vitte puhán, könnyedén. Elmerülten olvasgatta az utcaneveket, szinte belebotlott a keresett épületbe.

Zsuzsánna és barátságos kis szobája örömmel fogadta, csábította, végleges maradásra biztatta. De éjszakánként csak forgolódott az ágyban, tépelődött, maradjon vagy hazamenjen. Itt a barátságos öröm, otthon a szürkeség, a megalázó kisebbségi sors. Győzött a csábítás! Hamisan kacagott rá a város, de benne túlcsordult az öröm.

Nem sokáig tartott győztes diadala. Valami megnevezhetetlen félelem, sóvárgó fájdalom hatalmasodott el rajta. Mellkasában mozdony zakatolt, fújtatott, levegőért kapkodott, kiverte a víz. Egyre többet gondolt elhagyott otthonára, szürke kisvárosára, az ölelő hegyekre. Hiába csillogott, nyüzsgött csábítóan már a nagyváros. Hívta az otthona.

Hazamegyek, szólt a szíve, s tiltakozó eszén úrrá lett. A félelem, a remegés kőzuhatagként görgött tova, könnyű boldogság iramlott szét testében.

A vonat vidám dalolása, játékos füttyentgetése elringatta. Sziklafalak, zúgó patakok, otthoni táj... Ahogy nőttek a hegyek, úgy erősödött benne a megnyugvás.

A vasúti elágazás megállójában már nem riasztotta a szürke állomás épülete, hazai üzenetet hozott. Más nyelven szólt ugyan, de megértette, csak végtelen űr tátongott a lelkében. A sok magyar szóé, amely megbabonázta a nagyvárosban.

Átszállás után, szelíd dombokká zsugorodó hegyek közt suhantak hazafele. Virágos kis állomás, kedves otthon! Ismerős világ nevetett rá, és a nap is melegebben sütött. Visszahozta kínzó honvágya, a szülőföldje.

Kövessen bennünket a Facebookon!
Ha tetszik az oldal, csatlakozzon közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott talál meg; színes, extra tartalommal várjuk Önöket: hasznos tudnivalók, fotók, videók, góbéságok, rövid- és gyorshírek.
Illusztráció: Fodor István