2012. január 15., vasárnap

Lakónegyedi csergőóra | Már nem számoljuk az epizódokat

Nem archív fotó! A tegnap készült, mielőtt elvertük volna a port a patyolatfehér hó seggén...
Nyolckor ébredtünk. Nem egyedül. Sacc per kábé századmagunkkal. Na most. Már orrvérzésig emlegettük, egyszer vicces, máskor kritikusabb hangnemben az ominózus lakónegyedi csergőórát, és félő, hogy egyesek azt hiszik, velünk van a gond, nekünk kellene segítségért kiáltani, mi vagyunk azok, akik egy tonna esztendő után sem tudunk közösségi életet élni, mi vagyunk azok, akik toleranciából rendre repetensek maradunk.

Rendben legyen. De akkor mi legyen most, amikor vasárnap reggel, pontban nyolckor kedvetlen szomszédaink, rendszerint olyanok, akiknek sem óra, sem tükör nincs a lakásukban, de még legalább egy tyúknyi ész sincs a kobakjukban, ami némi belátásra bírná őket, a szőnyegeiket verik, és ezzel együtt minket is ágyból, álomból kifele irányba? Mi legyen? Hát semmi putyikám. Dolog van!

Szokásunk szerint, hang- és képrögzítő elektronikával állig felfegyverkezve fogtunk neki az inkrimináló evidencia elkészítéséhez. Nem kis megdöbbenésünkre az utca még alvó polgárait könyörtelenül büntető szomszédainkban olyanokat véltünk felfedezni, akiket mindeddig az érem innenső oldalára gondoltunk. Lefújtuk a forgatást, de nem az írást.

Amit itt láttok, az pár perccel később történt. Most letesszük a "qwerty" tollat, mert belénk fagyott a szó. Nem azért, mert kint -8 fok van...

Nincsenek megjegyzések: